Egy pszichopata hogy viszonyul a baráti köréhez?

4

"Az viszont szintén igaz, hogy ha közösek a hobbik, érdeklődési kör és jó a humorérzékük stb akkor simán szórakozásból is barátkozhatnak."

Tévedés. Akit leírtál most, az a normális ember. A pszichopata viszont nem normális, nem normális aggyal születik eleve.

A pszichopatának nincs szüksége társaságra, nem invesztál az emberi kapcsolatokba szinte semmit, csak abba, amelyikben érdeke van, de önmagáért, tehát magáért az emberért, hogy ő vicces, jó humorú, "közös hobbi" stb. miatt nem fog megkedvelni senkit, szórakozásból sem.

Fenntartja a látszatot, mert kell, hogy beilleszkedjen valamennyire, de legbelül nem érdekled, nem érdekli a bajod, nem érdekli a "nyomorod", és tetejében még csak nem is kedvel. De eljátszani? Hát ebben ők a legjobbak.

Akire mondjuk igaz lehet, amit írsz, az a nárcisztikus személyiségzavaros ember. A nárcisztikusok kifejezetten szociális típusúak, mivel kell nekik az emberi energia, kell nekik az emberi csodálat, az emberi visszaigazolás arról, hogy ők milyen fantasztikusak, stb. szeretnek a társaságodban lenni, udvariasak, miegyéb.

A pszichopata nem ilyen. Lehet ugyan barátságos, de nem őszinte egyetlen pillanata se, és ez értelemszerűen abból a nagyon egyedi agyműködéséből ered, amivel születik. A pszichopátiát vehetjük szinte egyedülálló jelenségnek is. Mivel az érzelmi élete gyenge, ezért nem tud kötődni emberekhez, barátai pedig éppen azért nincsenek (őszinte barátai), mert az egocentrikus, önző viselkedése kizárja a környezetében élőket, a pszichopatának mindig is ő saját maga lesz az első.

A nárcisztikus szívesen segít neked, meg barátkozik veled ha visszaigazolod neki, hogy milyen nagyszerű, meg csodás, meg lenyűgöző személyiség, és akkor őszintén kedvelni fog téged, de a pszichopata nem.

Neki hiába mondasz ilyeneket, hiába dicséred, hiába "nyalod a talpát", ő nem fog emiatt kedvelni, sőt, inkább ez neki egy zöld lámpa arra, hogy kitud majd a későbbiekben használni. Célorientáltság. A nárcisztikus nem cél orientált a szociális szférában. A munkájában igen, de baráti kapcsolatai nem felszínesek, mint a pszichopatának. Tehát te kevered a szezont (nárcisztikust) a fazonnal (pszichopatával).

kb. így:

https://www.gyakorikerdesek.hu/ezoteria__termeszetfeletti-le..

"mondhatod, hogy akkor a "kellemesen eltöltött" idő az érdekük. De hát nem minden barátság a kellemes időtöltésről/szórakozásról szól?"

De igen. A fő a különbség egy hideg, számító, ugyanakkor normális ember, és egy pszichopata között a másik félhez való hozzáállás. Egy számító, de normális embernél ez annyi, hogy amit a barátainak őszinte érzelemből adna, azt itt számításból adja oda, hogy kapjon valamit cserébe. A pszichopata nem ad, csak elvesz. Gátlástalanul kihasználja az illetőt, hazudik, manipulál.

Mondjuk, hogy olcsón tudok koncertjegyet szerezni. Ha egy számíó, de alapvetően normális ember ezért barátkozik velem, akkor az történik, hogy kapok olyan gesztusokat, amiket barátoktól szokás kapni, de nem őszintén, ezért kilóg a lóláb. Pl meghív a szülinapjára, de le se szar a bulin. Elhív sörözni, de leginkább akkor, amikor valami menő koncert közeledik. Ja, és persze, ha nekem kell valami, akkor sajna nem ér rá, és végül, ha már nem tudok olcsón koncertjegyet szerezni, akkor felszívódik.

A pszichopata nem így válogat. Ő akkor fog velem "haverkodni" ha befolyásolható vagyok, le se szarja az olcsó koncertjegyeimet, meg a közös zenei ízlést. Megdumál, hogy elmenjek vele a koncertre - amit én nem is szeretek -, a helyszínen valami szar hazugsággal kifizetteti velem mindkettőnk jegyét, majd amint beléptünk a kapun, otthagy a p.csába. Amikor a végén nekiugrok, hogy mit képzel magáról, akkor teljesen kifakad, hogy egész koncert alatt engem keresett, már a szívbaj kerülgette, hogy mi lehet velem, hetek óta ezt a koncertet várta, emiatt meg nem is tudta élvezni, és még le is cseszem. Hát milyen barát vagyok én? Szóval a végén még nekem lesz bűntudatom is.

8

Már mire/kire gondolsz kérdező?