Mit üzennél a mai fiataloknak?

Azt, hogy ha egy idős ember megbotránkozva azt mondja nekik, hogy "Ezek a mai fiatalok!", ne vegyék a lelkükre azoknak az embereknek is fiatal korukban ugyanezt mondták, és mégis túlélték.

Tanuljanak meg boldogulni: pénzügyi tudatosság, életvezetési tudatosság, jogtudatosság...

Kölcsönt barátnak is csak annyit adjanak, amennyit ajándékba se sajnálnának, ill. ha mégis nagyobbat, akkor ne a bizalomra építsenek, hanem a jogra, írjanak mindig kölcsönadási szerződést ami tartalmazza, a törlesztést, ill. a határidőt, stb. és annak feltételeit.

Ne legyenek túl naívak sem, de totál gyanakvók se

Legyenek kedvesek, udvariasak, a bunkóság mindig bunkóság, és attól, hogy valaki szól nekik, hogy ne csináljanak valamit, az nem biztos, hogy azt jelenti, hogy az illető bunkó, és nem kell csakazért is csinálni, mert lehet, hogy kívülről nézve pont ők a bunkók, akik zavarnak másokat.

Tehát buszon nem rakjuk fel a székre vagy olyan helyre a lábunkat, amit más akár egy kicsi gyerek is megfogna, hanem a földön tartjuk, stb., nem hangoskodunk...

Tartsd be a szabályokat

Ne verekedjetek, tanuld meg rendesen kezelni az indulataidat, a konfliktusaidat.

Ne csak tévét nézz, ill. számítógépezz, mobiltelefonozz, kütyüzz, hanem könyvet is olvass, netán színvonalas irodalmat.

Keress hobbit

Élj társasági életet, de jól válogasd meg, hogy milyen társaságot

Mindig legyél nagyvonalú (nem csak pénz, hanem apró szívesség, kedves gesztus), könyörületes, megbocsátó (ne hánytorgasd fel folyton a sérelmeidet, ne is agyalj rajta), de azért felejteni ne felejts, hogy ne szaladj bele túl sokszor ugyanabba a bofozógépbe!

Ne szokj rá káros szenvedélyekre, pl. cigaretta, alkohol, drog még a társaság kedvéért sem, inkább lásd be, hogy az a társaság nem neked való. Persze egy-egy sör, kocacigi az más, de ha ez a központi elem, akkor ott gáz van.

Élj úgy, hogy ne kelljen miatta szégyenkezned, sőt, büszke lehess magadra.

Bölcsen szeresd magadat, tedd azt, ami neked valóban jó, és ne bántsd magad, viszont legyél másokra is tekintettel, ahogy te is arra vágysz, hogy rád is tekintettel legyenek, és ne magyarázd ki, hogy mások sincsenek rád tekintettel.

Ezek azonban nem csak mai fiataloknak, ezt mindenkinek javaslom.

Ne stresszeljetek. Ha probléma van, beszéljétek meg a szüleitekkel. Akik jó esetben teljesen mellettek állnak, és segítenek.

Ne hallgassatok el a problémakat. A szorongás és a stressz nem jó. Megoldás pedig nem a gyógyszerek, hanem hogy a szorongást okozó problémat szuntessetek meg közösen.

Senki nem érdemli, hogy szenvedjen bárki vagy bármi miatt. Jogotok van a szép és nyugodt gyerekkorhoz, kamaszkorhoz.

És még egy tanácsot adnék. Ne bantsatok senkit. Sem egymást, sem az állatokat, se a másságal élő embereket.

A szeretet, elfogadás jobbá tesz, és sokkal boldogabb, erősebb leszel tőle.

Jaj, még egy dolog!

Valóban ne ess kétségbe, ha valami elsőre nem sikerül, vagy nem úgy alakul, ahogy elképzelted, főleg, ha valójában nincs nagy tétje!

Kétszer is volt, hogy eltévedtem a vonattal, és kb. az ország másik negyedében kötöttem ki, olyan kalandban lett részem, amire idős koromban is emlékezni fogok.

Tehát lépj ki bátran a komfortzónádból, tedd próbára magad, és ha a próbatétel spontán helyzet idézi elő, akkor se veszítsd kedvedet!

Egyik ilyen eltévedős sztorim az, hogy Budapestről mentem volna valami kis faluba, de csak úgy tudtam megoldani, és le is pacsiztuk, hogy Szegeden megszállok valakinél. Igen ám, de rossz vonatra szálltam, és Szeged helyett Debrecenben kötöttem ki, mert beállítottam a telefonomon, az ébresztőt, és bevágtam a szunyát. Aztán meg csodálkoztam, hogy hol vagyok. Kérdeztem, hogy hogyan tudok most Szegedre menni, és mondták, hogy menjek vissza mittudomén meddig, onnan meg indul hajnalban vonat a kis faluba, vagy Szegedre, már nem emlékszem. Hát mondom, jó. Ott vagyok a sötét kis kihalt állomáson, gondoltam alszok a padon egyet, mit izgat, jó alvókám van. Hát erre megszólit a peronőr, vagy kifene, és kérdezni, hogy mi van, mondom várom a vonatot, van jegyem is, szóval jogom is van hozzá. Erre elkéri az igazolványomat, én meg köpni-nyelni nem tudtam hirtelen, úgy cikáztak a gondolataim, hogy most elküldjem a fenébe, hogy mással játsszon zsarusat, de gondoltam, jobb a békesség, és nem kerül semmibe megmutatnom. Erre nézegette, nézegette, és mondta, hogy hajnalban nem biztonságos itt, és menjek be a szolgálati helyiségükbe, és ott alhatok az asztalon.

De váratlan dolgok akár váratlan barátságokat is okozhatnak. Tettem már úgy barátra szert, hogy ülök a buszon, és molyolok egy versemen, aztán észreveszem, hogy a mellettem ülő sandítgat, én meg odaadom neki, hogy olvassa el nyugodtan, erre hárít, hogy jaj, neeeem, de én meg mondtam, hogy nyugodtan, a kíváncsiság természetes emberi tulajdonság, semmi gáz, és kiderült, hogy tök közel lakunk egymáshoz, csak addig még nem is láttuk egymást.

Ez a kérdés annyira jó hogy ezt el kéne küldeni minden egyes iskolába, és kitenni az aulában. És lehetne olvasgatni, erőt meríteni belőle, vagy hozzáírni.

Nagyon sok embernek lenne segítség, kapaszkodó, akik egyedül vannak a gondjaikkal.

Pont ezért kell tenni ellene, hogy merjenek szólni, segítséget kérni.

Nem ők tehetnek róla, ha egyedül vannak. Sok gyereket lebenít a félelem és a szorongás. Észre kell vennünk, ha valaki körülöttunk nincs rendben!!