Aki ilyen 40 évesek vagy öregebbek! Megírnátok a mostani fiataloknak milyen volt gyereknek lenni, felnőni, tanulni dolgozni, összességébe mindennapi életet élni az internet és a mobil előtti világba? Jobb volt vagy rosszabb, nehezebb vagy könnyebb?

Összességében jobb volt. Lassabb volt minden. Az életidő most észrevétlenül pereg netezés közben. Elkezded/elkezdem pörgeti a Facebookot vagy Youtube-ot és elröppen 3 óra úgy, hogy közben nem beszélgettél a pároddal, a szüleiddel vagy a gyerekeddel. Akkor is volt magány, amit olvasással lehetett enyhíteni, ami után sose volt olyan ürességérzés, mint amikor leteszed végre a mobilt. Nem idegenekkel mentünk első randira, hanem valakivel, aki már régóta tetszett. Ami rosszabb volt, hogy a gazdátlan állatokon sokkal nehezebb volt segíteni, most óriási összefogás van az állatvédelemben, ha a sok antiszoc állatvédő szapulja is egymást, és ha végtelen szélmalomharcnak tűnik is, ma sokkal nagyobb esély van egy állat megmentésére, mint akkor, amikor az információ nehezen áramlott.

Nem volt vonalas telefon sem sok háztartásban. Utcai fülkékből intéztük az álláskeresést is. Álláshoz szinte csak ismerősön keresztúl lehetett jutni. Minden reggel megvettem az Expressz hirdetés újságot és mire átnéztem és felhívtam, be is töltötték az állást. Tele volt kamu àlláshirdetéssel, amik főleg ügynöki munkát takartak.

Ártatlanabbak és lassabbak voltak a mesefilmek.

Most az internet és a filmek pörögnek, ezért az emberek nem tudnak lelassítani agyban egy jó könyvhöz. A könyvtárakban állományapasztás címen kidobják a régi könyveket, amiknek a borítója nem csillog-villog. Maradnak az új kiadású szép borítójú könyvek, a gyerekkönyvek illusztrációja is egyre szebb, de közben a szöveg egyre silányabb, mert apad az írók szókincse és nincs művészi és tudományos szintű nyelvi cenzúra. Tele vannak helyesírási hibával a szépirodalmi könyvek is, ami a rendszerváltásig elképzelhetetlen volt. A piaci alapú könyvkiadás ezt hozta magával. És a régi könyveket kidobják a könyvtárakban is és lehet azt mondani, hogy ez minden korszakban lezajlik és a kódexek kora is lejárt, azért nem akarom ezt elfogadni, mert valami olyan vész el ezekkel a könyvekkel, amit pótolni nem lehet majd soha. A gyerekemnek már büntetés, ha olvasni kell, mert nem tudom visszalassítani.

Mi még nyugodtan játszhattunk az utcán felügyelet nélkül. Ma már a járdán se merem egyedül közlekedni, mert a gombamód szaporodó társasházak autókijáratai a járdára nyílnak és szinte észrevehetetlenek, csak akkor, amikor kiléptünk eléjük.

Hát nem csak a net változtatta meg a világot.

Egyszerűbb volt lényegesen az élet, mint most. Tény, hogy sok minden igénytelenebb is volt, de élhető volt a világ, amiben éltünk.

Több érzés volt az emberekben. Nem voltak ilyen szinten erőszakosak és egoisták, mint mostanában. Akkoriban ék egyszerűen mentek a dolgok. Szocializmus volt. Mesterségesen állított erkölcsi normáknak kellett megfelelni, létezett "úttörő mozgalom", egypártrendszer, "ötéves tervekben" határozták meg a gazdasági, politikai célkitűzéseket, - amelyek a valóságban a langyos, céltalan semmiben lebegést próbálták meg haladásként beállítani és propagálni. Ekkor már egyre több embernek kezdett derengeni, hogy amiben él, sehová nem vezet, - ekkortájt kezdtek el felkerekedni a bátrabb emberek első csoportjai, hogy hátat fordítva mindennek ami ide kötötte őket, külföldre utazzanak. Akkoriban ellenforradalomként tanították az iskolákban az 1956-os magyarországi események sorozatát, - rá nem is sokra átírták a történelemkönyveket.

Ha bement két - jellegzetesen hosszú, szürke bőrkabátos és "kádár-kolbásszal, PA-63 pisztollyal, bilinccsel felszerelt - rendőr egy vendéglátóipari egységbe (talponálló kocsma :D), akkor fülét-farkát behúzta mindenki, mert akkoriban még nem tett jót az egészségnek, ha szemközt röhögtek egy rendőrt. -Különösebb ok sem kellett ahhoz, hogy adott esetben eltángáljanak valakit az ügyeletes tiszti szoba előtt...

Létezett a KMK intézménye is, - amely annyit jelentett, hogy közveszélyes munkakerülő. Ennek a lényege az volt, hogy a szocialista erkülcs által megkövetelt normatíva volt, hogy legyen a munkaképes embereknek munkája. Mindegy, mi, ill. hol, de legyen! És ha nem volt, akkor három (?) napja volt arra az embernek, hogy elhelyezkedjen valahol. És ha ez nem sikerült, akkor a rendőr előállíthatta közveszélyes munkakerülésért. -A rendőr igazoltathatott bárkit, bármikor, ha nem egy pártfunkcionárius "védett állat" volt, - ezt párttagkönyvvel lehetett igazolni adott esetben. Emlékszem, hogy a parlamenti üléseket nem közvetítették napi rendszerességgel, - mondjuk nem is érdekelt túl sok embert az, hogy a Kádár János, az Apró Antal, a Biszku Béla, a Fok Jenő - vagy valami másik pribék - két órát csűrte-csavarta a "beszédében" a nagy semmit. Hétfőnként nem is volt TV-adás, keddtől vasárnapig pedig kettő csatornán sugároztak országos szintű műsorokat. -A kettesen csak délutántól, kora estétől volt műsor és a rangosabb sportesemények közvetítéséhez eurovíziós kapcsolatot kellett felvenniük a TV-csatornáknak. A sportesemények közvetítésekor az ismétlések alkalmával egy "R" betű villogott a monitor sarkában...

A jó kis katódcsöves technika gyakran öt percen keresztül fűtött fel üzemi hőmérsékletre. :D Az erkölcsi normák a ma fiatalok számára érthetetlenek lennének, - mint ha hexadecimális szövegből kellene értelmes gondolatokat tolmácsolni, - mindenesetre "szentségtörés" kategória volt kikezdeni 18 év alatti lányokkal és pártában lévő nőkkel is. -Persze ettől még létezett nyilván a megcsalás kategóriás kapcsolatok rendszere és voltak pénzért szexuális szolgáltatásokat nyújtó emberek is. Látszólag sokkal drágább volt az emberi élet, mint manapság, "egy ország kezdte el keresni" azt a személyt, akiről megosztották a Kékfényben, hogy embert ölt vagy nagyon alapos indokkal keresik. -A Kékfény egy heti szinten sugárzott bűnügyi magazin volt, amelyet a Szabó László konferált. Voltak más, heti rendszerességű műsorok is, mint a Dallas (péntekenként - "se eleje, se tartalma, se vége" maszlag), a szombat esti filmkoktél (meghatározott szisztéma mentén), a Derrick (bűnügyi), a Tetthely (bűnügyi), a San-Francisco utcáin (bűnügyi), a Kojak (bűnügyi), a Delta (vasárnap délutánonként - tudományos), a Parabola (Árkus Józseffel - szatirikus műfajban), a HÉT vagy a Panoráma (Bel- és külpolitika), de emlékszem az Egymillió Fontos Hangjegyre (könnyűzene), a Vers Mindenkinek és a TV-torna vagy a TV-Híradó műsorára is, amelyek periodikusan követték egymást. Még sakkműsor is volt, - talán Sakk-Matt (?) címmel. Nem volt sok dolgom a tanulás mellett ekkoriban, azért évődtek belém ilyen mélyen...

Akkoriban a rádióban - a korosztályomnak - a Kettőtől ötig (könnyűzenei) és a Poptarisznya (könnyűzenei) műsor volt talán a legnépszerűbb.

A vásárolás, a lét több százszorosával volt olcsóbb, mint most.

Zsemle: 40 fillér (0,40 Ft)

Kifli: 60 fillér (0,60 Ft)

1/2 l kakaó: 3,60 Ft

1/2 l tej: 3,10 Ft

Kenyér 1 kg: 3,60 Ft

Sör: 3,30 (?) Ft - 1/2 l

Nagyjából...

Viszonyításul: az átlag havi kereset (kb.) 3200 Ft körül mocorgott ekkoriban - és a legnagyobb címlet 500-as volt a készpénzek között.

Léteztek szövetkezeti és tanácsi lakások is, - utóbbiakat kivárásos rendszerben utalta az állam a szerintük leginkább rászorulóknak vagy a rendszert leglátványosabban támogatóknak.

Gépjárművekhez előjegyzés alapján lehetett hozzájutni vagy nyereménybetétkönyvvel, - amelyeket t időnként sorsoltak valakik.

A gépkocsikra éveket kellett várni és nem volt garancia arra, hogy azt a típust vagy abban a színben vásárolhatja meg az ember a járművet, amelyre az igényét jelezte.

A mostani önkormányzatok akkori megfelelőit Tanácsnak hívták - és akkoriban nagyon komoly pozíciónak számított, ha valaki egy ilyen Tanácsnál dolgozhatott.

-Többnyire párttagok részesülhettek ebben a kegyben, mert párttagnak lenni "feltétlen hűséget" jelentett az akkori állam irányába és erre nagyon adtak akkoriban.

A rendőrségen vegytintával töltötte ki az igazgatásrendészet a papíralapú személyi igazolványokat. Az iskolákban lehetett vásárolni takarékbélyeget, ill. tízóraira lehetett előfizetni, - amely egy két decis kakaóból/tejből, ill. kifliből állt (nálunk).

Voltak házmesterek is, akiknek többrétű felelősségük volt.

Meghatározott időben nyitották/zárták a kapukat, liftet működtettek/javíttattak, kukákat vonszoltak, tisztítottak és lakónyilvántartást vezettek. Nem voltak átjáróházak a bérházak, - vezették, hogy melyik lakásban kik laknak és azt is, hogy milyen jogcímen. A házmesterek együttműködtek a rendőrséggel. A szemeteseket rendszeresen ürítették, ill. tisztították a közterületeken. Utcaseprők dolgoztak nap közben az utcákon és locsolókocsik is hűtötték/tisztították az utakat meghatározott rendszerességgel. A tömegközlekedési járműveken nagyobb volt a tisztaság, mint a mostaniakon. A M3 frissen épült meg ebben az időszakban, - de dátumszerű pontossággal nem emlékszem arra, hogy pontosan mikor.

Nagyjából ennyi jutott hirtelen eszembe.

Budapesti lakótelepen nőttem fel, a külvárosban. Rengeteg gyerek volt. Az egy környékről/utcából/házból való gyerekek bandákba tömörültek és együtt töltötték az időt, a nyarat. Kulcsos gyerekek voltunk, spárgán a nyakunkban lógott a lakáskulcs, mert a szüleink dolgoztak.

Együtt jártunk a dunára, bringázni, csavarogni. A tágabb környék összes gyümölcsfáját, ami elérhető volt, tudtuk, hogy hol van. Szeder, szilva, sárgabarack, ilyesmi. Jártunk gyümölcsöt enni.

Nálunk volt egy hamburgeres, 20 forint volt egy hamburger, 12 a hotdog és 8 forint a sültkrumpli.

Mindig volt valami bunker, amit berendeztünk magunknak és odajártunk bandázni.

Hát ilyesmi.