Hogyan viselitek a mindennapikat? Magányosak, depisek.
Tudom, hogy sokan vagyunk, magányosak, depressziósok. A kérdésem Hozzátok:Hogyan viselelitek azokat a frusztráló, fárasztó, magányos, szomorú üres napokat? Én még középiskolába járok, egy elég szar iskolába..mások iskola után mennek csajozni, haverokkal lógni, diszkóba,..én meg hazajövök és itthon fekszek,telefonozok...
Ott bent az iskolában sincs semmilyen baráti összefonódas, csupán csak a magány...
Én nem vagyok egy visszahúzódó, magába fordult személyiség, adok magamra..igaz hogy kűlsőleg nem vagyok egy "álompasi" de mégsem jön össze semmi..csak az üres, magányos,szomorú élet. 18 éves leszek nemsoká...de nemtudom, hol és mit rontottam el. De Ti, akik hasonlóan éltek, mit gondoltok erről? Mit cselekesztek ez ellen? Van valami bevált tevékenységetek? Légyszíves, nemet,kort írjatok. De írhattok privátban is..
Haat... konnyen felidegesitem magam aprosagokon is, gyakran vagyok szomoru. Ha nem lenne eleg, emberekkel dolgozom, Akiknek vigyorogni kell es jokepet vagni. Legszivesebben kirugdosnam az osszeset. Az utca embrevel ugyanigy erzem: pl aki csak az ido akarja tudni. A boltossal, soforrel, szomszeddel ugyanigy.
Eleg aggaszto, de nem tudom mit csinaljak.
Szívesen meghallgatom azt, aki egyedül érzi magát =)
Csak kérem írjon nekem =)
Elég nehezen, hasonlóan mint te, kérdező.
Míg mindenki más bulizni jár, én addig csak fekszem itthon és telefonozok. Olvasgatok az élet értelméről, motivációs videókat nézegetek, amiktől vidámabb lehetek. Álmodozom sokszor, amitől jobban érzem magam, de amint ráeszmélek hogy minden amit elképzteltem csak álom marad, újra előtör bennem a lehangoltság..
Sajnos én valószínű ilyen maradok, voltak barátaim, jelenleg is van párom, de valahogy nem tudok boldog lenni, ha igen, akkor csak egy nagyon rövid ideig érzem így...
Állandóan szorongok, szomorú vagyok és nem látom értelmét semminek. Pszichológus segítségét is kértem már, 1 évig jártam hozzá és sajnos nekem nem sokat tudott segíteni, csak gyógyszert írt fel, ami szintén nem segített sokat...
Borzasztó érzés hogy ilyen vagyok, próbáltam tenni ellene de nem ment. Már igazából megszoktam hogy ilyen az életem.
19/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!