Azoknak a fiataloknak boldog életük van akik 16-17 éves koruk óta buliznak,társaságba járnak és párkapcsolataik vannak?

Olyanként mondom akinek volt része introvertált és extrovertált életmódban is: összességében igen, jóval boldogabb, és kiegyensúlyozottabb.

A bulizás nem jelent egyet a lecsúszottsággal, és heti egyszer eljárni valahova nem jelenti azt hogy üres lelkű minden-függő vagy.

Sőt, eljárni szórakozni kifejezetten segít abban, hogy felnőj. A felnőtté válás, és a függetlenség első lépései, hogy elhagyd a komfortzónádat, "lázadj" egy kicsit, és szocializáld magad. Óriási hátrányból indulnak azok, akik ezen nem esnek át (lásd: gyakran írnak ki ide kérdéseket olyanok akik a húszas éveik végére full magányosok, és ahhoz kérnek tanácsot, hogy egyáltalán hogy kezdjenek neki a barátszerzésnek/kommunikációnak. a társkeresésbe meg bele se menjünk, mert ott még nagyobb tragédiák vannak)

Persze nyilván nincs semmi kőbe vésve, szóval a bulizás is lehet egészségtelen, mint ahogy akkor is lehet normális, kiegyensúlyozott életed, ha ez teljesen kimarad a fiatalságodból, de összességében jobb legalább egy kicsit kitenni magad ilyeneknek. Még akkor is, ha amúgy nem vágysz rá különösebben.

A baj abban van hogy manapság nem lehet kulturáltan szórakozni. Én pl. mentem volna pár éve, gimisen meg egyetemistakánt bárhová ha az normális program lett volna, de kb. sehova nem jutottam el, maximum a McDonaldsig, mert 100-ból 99 alkalommal automatikusan az volt a program hogy "menjünk el péntek/szombat este ide vagy oda, igyuk magunkat hülyére, hányjunk, feküdjünk bele, aztán hétfőn meséljük el mekkora poén volt részegnek meg másnaposnak lenni".

És nem, nem valami alja gyűjtőbe jártam, hanem eléggé elit gimibe meg utána normális egyetemre is. De ahogy hallottam mindenhol ez ment. Én meg ebből nem kértem soha, ez nekem nem program, nem szórakozás, nem kellemes élmény.

Én igen. 15-16 éves korom óta buliztam, meg "pasiztam". (Azért ezek nem voltak komolyak, meg nem is volt sok). Aztán 19 évesen egy buliban találkoztam a férjemmel, és ma 26 évesen azt gondolom révbe értem, várom a gyerekünket, boldog vagyok. A buli picit hiányzik, de így 30 felé amúgy is ideje felnőni, volt elég időm kiélni magam.

Szerintem párkapcsolat szempontjából ezerszer könnyebb az ilyen embereknek. A nagy baráti kör nagy merítés, nekem is egy barátnőm akkori pasijának a haverja lett a férjem. Ma máshogy nehéz ismerkedni. Random utcán, buszon már nem szokás, iskolában munkában vagy talál valakit az ember, vagy nem. Ha még szórakozni sem jár el, akkor a kör kb bezárul. Marad az online világ, de az meg személytelen, könnyű kiégni benne, mert ezer jelölt közül kéne szöveg meg leírás alapján eldönteni, hogy összeillik-e az illetővel vagy nem. Nekem a Tinderezés pl soha nem ment volna.

Szerintem iszonyat könnyű ma elmagányosodni. Persze, az tény, hogy sokaknak a bulizás nem buli, nyilván mást is lehet csinálni hogy szociális kapcsolatokat alakítson ki az ember. De valami társaságba jó ha belekerül már fiatalon, mert később mikor már mindenki dolgozik csak nehezebb lesz.