Nem tudom, hogy és miért de nagyon “beleszerettem” egy férfiba, akit tulajdonképpen nem ismerek. Hogy kéne elfelejtenem?

Ez egy bonyolult kémiai folyamat, amelyet a köznyelv csak szerelemként szokott emlegetni... :)

Ne akard őt elfelejteni, úgysem fog sikerülni. Pörgesd át fejben, hogy mit mondanál neki, ha újra találkoznátok, addig is keress rá a Facebookon, rajzold le, mesélj róla a barátaidnak, stb. Tekintsd ez a pár hetet egy erőgyűjtési időszaknak, ennyi idő alatt alaposan átgondolhatod, hogy miként tudnál kezdeményezni. Aztán ha eljön az idő, lépj akcióba! :)

"A neten a párkapcsolati státuszán kívül mindent ki tudtam nyomozni róla (természetesen csak a lényeget nem)."

Én ezzel kezdeném. Fogalmam sincs merre indulnék el, ismerőseit, munkatársait kérdezném óvatosan vagy nem tudom, de amíg nem tiszta a kapcsolati státusza, addig bele se mernék kezdeni a dologba. Rengeteg kínlódástól és szenvedéstől kímélnéd meg magad, ha már az elején tisztán látnál ezügyben. Lehet, hogy házas, több gyereke is van, szép és szerető családja stb., akkor nem barmolnám szét az egészet. Ha meg rossz a viszonya mondjuk a feleségével és titokban engem csak szeretőként tartana, akkor mindig én húznám a rövidebbet, mindig csak másodhegedűs lennék, így azért nem mennék bele. Jobb tisztán látni már az elején, és csak ha minden oké, akkor hajrá. Lehet kezdeményezni.

Nekem is volt ilyen, ráadásul 40 évesen. Majdnem belehaltam. 4 év kellett ahhoz, hogy magamhoz térjek.

Ha előre látom, talán okosabban kezelem az egészet és nem képzelem, hogy az ilyesmi kölcsönös. Persze ha ennyire erős az érzés, észre fogja venni rajtad, le is reagálja, de az nem kölcsönösség. Hacsak nem vagy extra szép nő, ne gondold, hogy ő beléd bolondul. Szexre talán használni fog és bevesz a kis háremébe egy időre.