Nem érzem magaménak a saját generációmat, miért van ez?

A legnagyobb problémám az, hogy elmondani nem tudom, mennyire nem szeretem a generációmat. Nem bírom nézni, ahogyan a suliban olyanokkal vagyok körülvéve, akik egész álló nap nyomják a telefont, s már anélkül nem tudnak egy normális, értelmes beszélgetést kezdeményezni. A baráti körömben is mindenki ilyen, amikor nincs a telefon a kezükben, nagyon jól eltudunk beszélgetni, de az meg ritka, csak úgy tudnak legtöbbször beszélni, ha a kezükben van a telefon és görgetik a tiktokot meg az instagramot.

Én nem tudok ezzel azonosulni, számomra végtelenül unalmas és csak az időmet rabolja. Jobban szeretek olvasni, vagy órákon át zenét hallgatni, nem pedig a telefonom lógni.

Olyan rossz látni, ahogyan körbenézek az osztályban, a barátaim között, vagy csak egy közlekedési eszközön, és mindenki a közösségi médián pazarolja el az értékes idejét, és ez zavar.

Nem akarom magamat "különlegesnek", vagy sajnáltató típusnak beállítani, de semmivel nem tudok azonosulni, amivel ők. Inkább éltem volna a 80-as években, ahol jó zene ment, nem volt internet és mindenki a barátjaival/haverjaival lazult. Egy elveszett rockernek mondanám magam, mostanában többször megkérdőjeleztem, hogy miért ebbe a generációba születtem bele, de hát nyilván nem kapok rá választ.

Ha esetleg valaki ugyanígy érez, írjon ide, vagy akár privátban, mert szeretnék hozzám hasonló emberekkel beszélni, akikkel azonosulni tudok

17/L