Szerintetek rendben volt ez így? (Helyzet alább)
Ma reggel az egyetemre bementem ügyet intézni. Mikor kijöttem az admin irodából, egy hosszú folyosón mentem végig, ahol egy szimpatikus fiatal lány ült. Amikor elmentem mellette, láttam hogy felnéz rám, én pedig köszöntem neki, mite ő mosplyogva visszaköszönt. Nagyon aranyos volt a mosolya, ezért mikor kiértem az épület elé, megfordultam, visszamentem és odaléptem hozzá. Elmondtam neki, hogy nem szoktam ilyet csinálni és ez most biztos hirtelen jött de nagyon szép volt a mosolya és mivel csak pár napig vagyok itt szívesen sétálnék és beszélgetnèk vele. Mondta, hogy köszöni a bókot, sajnos most épp elfoglalt, erre én felajánlottam, hogy megadom a számom és ha szeretne nyugodtan írjon rám. Bemutatkoztam neki, majd elköszöntem. Majd ír, ha szeretne.
A gond, ami miatt felmerült bennem e kérdés, az az, hogy mikor odaleptem hozzá nagyon intenzív izgalom jött rám. Férfitársaim biztos ismerik az érzést, mikor elmegy a hangod, elkezd remegni a kezed, szóval úgy éreztem, hogy nagyon izgultam ezalatt a fél perc alatt, nem szoktam ilyet csinálni. Azonban nem voltam erőszakos, felajánlottam neki a lehetőséget és elköszöntem. Szerintetek gáz, hogy elkezdtem izgulni? Mondtam nkei hogy soha nem csináltam ilyet, de ugy ereztem oda kell lepnem hozza es koszonni hogy szia.
Szerintem nem gáz, hogy izgultál. Természetes dolog.
Szimpatikus, hogy visszamentél, és mindezt meg merted tenni! Ha kihagyod, semmi esély. Így legalább adtál egy esélyt a dolognak.
Ha végül osszejöttök, és együtt maradtok, jó lesz erre visszaemlékezni. Szorítok nektek!
Sok sikert!
40/F
Köszi szépen 2-es, én is úgy látom, hogy akármilyen bénának tűntem kívülről (egyébként lehet csak én éreztem így és egy külső szemlélő nem így látta), megtettem ezt a lépést, nem bosszankodom, hogy nem mentem oda, és "mi lett volna ha"...
3-as, nem, nem szoktam embereket leszólítani, alapvetően introveltált személyiség vagyok, szerintem ezért is izgultam nagyon.
Ez aranyos.
Szeged, 1965.
Beiratkozás az egyetemre. Egy bombázó, dús hajú lány jön be a kapun. Naná, hogy ráköszöntem. Mosolygott, útbaigazítottam. Aztán egy hétig kerestem a folyosókon, előadókban, amikor rámköszönt. Nem találtam, mert közben levágatta a haját.
Remélem nektek is ilyen szépen alakul mint az 5-ösnek! :-))
Pont az ilyen véletlenekből születnek a legtartalmasabb kapcsolatok,
én is egy véletlen folytán ismertem meg a mostani férjem.
Szurkolok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!