Vajon egy lúzer lennék én?

vannak barátaim, sőt, elég sok, aminek én örülök, a suliba sosem vagyok egyedül, az úton hogyha összefutok egy barátommal fél órán át beszélgetünk, és vannak tényleg nagyon jó barátaim aminek nagyon örülök. De nincsen senkim akivel elmenjek egyett bulizni, kimenni az útra egyett felejteni a múltat, nevetni, átmenni egymáshoz egy filmet megnézni, bohóckodni az üzletekben, átmenni egymáshoz vacsit csinálni vagy ilyesmik, értitek... velem lehet a baj? aztán elgondolkodtam, hogy lehet én egy olyan személy vagyok aki "sok" és bőven elég belőlem 1 nap 1 évből? vagy csak szimplán az a baj hogy én nem kérdezem meg? aztán eszembe jut hogyha ő nem kérdezi meg akkor én sem (ez olyan makacs) vagy inkább üljek meg a seggemen és folytassam a tanulást meg az itthoni sori nézést? aaa én is szeretnék kimenni és felejteni el a múltamat, mit mondotok ilyenkor mit kéne csinálni?