Tényleg ekkora egy lúzer lennék?

régebben, mikor 12-14 éves voltam akkor volt nekem egy nagyon közeli baráti társaságom csak emberek vettek engem körbe szószerint, nagyon szerettem hogy vannak barátaim de aztán egyszer az összes annyira hátba szúrt hogy miután az összes 20-30 barátomban csalódtam szép lassan... eldöntöttem én többet a büdös életbe nem akarok magam köré senkit... egy kis városban vagyok és mivel komolyan kb a több mint fél várossal haverkodtam annyi évesen, akkor az egészben csalódtam 1 év alatt elvesztettem az egészet, aztán lementünk egyszer egy faluba és ott megint összebarátkoztam emberekkel, eleinte jó volt, aztán összemelegettem egy sráccal es összejöttünk na megint elromlott az ottani barátságom is miután szakitottunk, aztán elegem lett hogy akárhová megyek most nem szabad legyen kapcsolatom sem? vagy mi? eltelt 1 év, jelentkeztem taborokba, önkénteskedni, aztán olyan embereket ismertem meg a nyáron akik szoszerint 3-10 órára laknak tőlem ami kikészít!!!(nem tudok sajnos arra menni, nincsen annyi pénzem) és jelenleg úgy vagyok hogy hiányoznak nekem és ahol most vagyok a környéken SENKIM SINCS egy árva lélek sem akivel én egy jót nevessek suli után vagy hétvégén összehozni találkát! pedig én szeretem magamat és már azon vagyok hogy valami baj van velem? ekkora lúzer lennék? sokat beszélek? vagy mi a baj velem?

suliba van társaságom, nem vagyok egyedül, ezzel nincsen baj... csak az ugye suli, nem hinném szeretnének velem együtt lógni vagy ilyesmi, sőt a 2 suli egy épületben van, és én pl vagyok az A iskolában ők meg a B iskolában ami megint szar, tudom mikor végeznek... de annyiszor megjártam már hogy kedveskedtem, megvártam suli után stb (más emberekről van szo) aztán megint hátba szúrtak és úgy vagyok hogy sokat csalódtam, már lépni nem tudok és ha kiis hívnak érzem minek olyan reménytelen már

vissza akarok menni ahhoz az emberhez aki 10 órányira van tőlem... de még van 2 évem és kegyetlen, nyáron azt sem tudom mi lesz velem.