Át lehetne erre szoktatnom magamat? 22/F

Jah, eléggé megérné hozzászoknod hogy normálisan beszélj, mert akkor akik nem ismernek nem egy kis félős depis srácnak fognak tartani hanem egy határozott embernek, ami sokkal több előnnyel jár.

Én úgy állnék neki hogy mindig figyelek, hogy normálisan beszéljek, aztán egy idő után majd már az lesz a természetes.

És az nem lehet, hogy nem fejlődtél még eleget?

Elmentél a komfort zónád határáig, aztán hogy ne kellejen átlépned, bemagyaráztad magadnak hogy készen vagy, nem kell tovább?

Nekem ez inkább belső gátlásnak tűnik. Amiből lehet hogy sokat faragtál, magabiztosabb vagy mint régen, de még nem eléggé.

Én ezzel nem értek egyet.

Tudom, mert én is félénk voltam, ha elő kellett adni sok ember előtt akkor elvékonyodott a hangom. A csajokat is félszegen szólítottam meg ha nem ismertem.

És elmentem kommunikációs tréningre, mert azt vettem észre, (többek közt) hogy hiába dolgozom sokat és jól, nem igazán ismerik el. Hiába teszek egy párkapcsolatba kétszer annyit mint a másik, nincs eredménye. És sorolhatnám.

A tréning után (Jó, nem csak ez, ezzel egyidőben elkezdtem meditálni is és olvasgatni spirituális témákban olyanokat ami nem sci-fi) sokkal határozottabban tudtam kommunikálni. Nem hogy nem izgulok ha elő kell adni, de kifejezetten élvezem is. A mostani párom megbecsül és oda van értem. A munkahelyen fele annyit dolgozom és tízszer annyi megbecsülést kapok érte.

Régen azt hittem, elég a magas szintű szaktudás, a szorgalom, az elhivatottság, a nagyon magas IQ. De nem. A kommunikáció nagyon fontos része az életnek, talán ezt a tudás, készséget és képességet a legérdemesebb fejleszteni.

Már ha alacsony szintű, van aki a családban megtanulja és nincs szüksége rá. Vagy az "életművészek" négy személyiség típusába tartozik, nekik sem kell fejleszteni mert nekik "beépített".