Miért ragad rám mások tikkje?

Pl volt egy olyan munkatársam akivel teloban kellett sokat beszélnem es nem egyszer megesett hogy kerdezek vmit nem válaszol azonnal gondolkosik es addig csend van az éterben.

Vagy volt olyan exem aki az orrát piszkálja.

Van olyan ismim aki meg olyan amikor nem tud reagálni bamba fejet vág tátott szájjal.

Aztán ismim gyereke dadog.

Miért ragadnak ezek rám?

Én is elkezdtem ugy válaszolgatni hogy nem azonnal hanem gondolkodok. Egy barátomat meg nagyon irritálta idegesitette de meg is értem engem is idegesít.

Vagy a bamba fej is jön néha a képemre.

Megesik hogy munkahelyen elkezdtem dadogni néha.

És piszkáltam már az orrom is pedig előtte soha az életben.

Alapvezoen empatikus vagyok mások érzéseire a nonverbális kommunikáció által is meg tudom tapasztalni. Tehát aki nem válaszol azt is értem benne addig milyen folyamatok vannak aki meg bambán les megrökönyödve azt is, a dadogós kislányt is át tudom érezni hogy milyen frusztráciok vannak benne mikor előjön.

Azaz annyit tudok magamrol hogy nonverbális ingereket mivel nonverbális, nonverbálisan értek meg empátiával.

De miért tükrözöm ezt vissza a tarsadalomra? Miért épülhetnek a szemyiségembe bele mások rossz szokásai?

És nem is könnyű a felvett rossz szokásokat tudatos önkontrollal kiiktatni.