Önző, énközpontú emberből lehet jó szülő vagy aki ilyen inkább ne vállaljon?

Kizárt, inkább ne válalljon.

A szülőség nagyon sok áldozattal jár, sokszor önfeláldozással, a szó átvitt, és valós értelmében is.

Elsősorban az anyák, de az apák számára is.

Nehéz ezeket megállapítani.

Van olyan munkatársam akinél egyik oldalról az látszik, hogy sokat javított rajta a gyerek, sokkal emberibb lett. De másik oldalról meg azért csak egy önző, törtető, mindenkit eltaposó gyökér. Aztán hogy ez mennyire üt vissza családon belül azt nem tudom.

szerintem lehet.

az önzés egy emberi tulajdonság, több-kevesebb önzés mindenkiben van.

a gyereked pedig hatalmas motivációt ad, a világon vele vagy a legkevésbé önző, szóval a gyerekükkel általában még azok is odaadóak, akikben összességében a szokásosnál több önzés és kevesebb odaadás szorult.

"De másik oldalról meg azért csak egy önző, törtető, mindenkit eltaposó gyökér. Aztán hogy ez mennyire üt vissza családon belül azt nem tudom."

ez meg a másik: a feleséged és gyerekeid kivételt jelenthetnek, akár mintha a részeid lennének. simán megeshet, hogy velük (és kizárólag velük) nem vagy önző, de mindenki mással, például kollégákkal, távolabbi családtagokkal, random emberekkel nagyon is az vagy.

Igazábol, ha van egy ember, aki szereti magát, saját magának az első, van véleménye, tudja hogy vannak a dolgok, azt nézi mi a jó neki, úgy persze, hogy nem árt másoknak, az nem önzés, hanem önazonosság. Csak az átlag embernek idegesítő egy önazonos ember, akit nem kontrollálhat.

Példa: ha a munkahelyen valamire megkéred a kollégádat, hogy segítsen, hogy hamarabb végezzetek, de ő nemet mond, mert más dolga van, vagy egyszerűen csak nincs kedve, az nem önzés. Vagy nem marad túlórára, az sem önzés.

Úgyhogy a kérdés megválaszolásához tudni kellene fontosabb részeket. Mert lehet nem önző az ember, akiről írsz, csak önazonos, aki tudja mit akar.