Egy 21-25 éves férfinak mennyire van önálló élete?

25 évesen rohadt kellemetlennek érezném ha még otthon laknék.

Parkapcsolat az kérdéses, azok jönnek mennek, nem biztos hogy van egy stabil kapcsolata, de társaság meg saját élet nem árt.

Mi lenne nehéz egy alberlet, vagy szoba bérlésben?

Tanári fizuból is ment, pedig az végképp fos volt, váltottam is.

Nem azt mondtuk, hogy saját háza legyen hanem legalább egy önálló élete meg szobája ahol nem anyu van a másik szobában ha egy nőt felvinne.

Ez gyakorlatilag mindenkinek megvalósítható, akinek nem, az nem is akar önállósodni.

Igen, engem kell lepontozni, hogy azt mondom, hogy 25 evesen egy férfi legyen már önálló legalább egy saját szobabérléssel :D

Bocsi ha belegázoltam a lelkedbe, tök normális 30évesen is anyádhoz menni haza!

"Egy 21-25 éves férfinak mennyire van önálló élete?"

Amennyire igenye van, meg amennyit megold magának, hogy legyen.

"25 évesen rohadt kellemetlennek érezném, ha még otthon laknék"

Csak aztán nehogy egyszer még hazaköltözni kényszerülj AKÁRMILYEN okból kifolyólag, úgyhogy ne nagyon beszélj magas lóról!

Kortól, nemtől függetlenül, egyáltalán nem gáz 25 évesen még otthon lakni! Sokan 25 évesen egyébként még egyetemisták, OKJ-znak, keresik önmagukat.

"Mi lenne nehéz egy albérlet, vagy szoba bérlésben?"

Mondjuk az, hogyha nincsen mellette vaskosabb, zsírosabb megtakarításod, úgy simán elviszi a fizetésed felét/ háromnegyedét is mai árak mellett, és kajálni, szórakozni, félretenni meg nem tudsz.

Megéri?

Részemről nem érné meg.

21-25 évesnek annyira van magánélete, saját társasága, párkapcsolata, amennyire igénye van erre.

21-25 éves férfi ismerőseim javarészt otthon élnek, de dolgoznak, besegítenek, nagy részüknek komoly kapcsolata is van.

Néhányat ismerek csak, akik külön élnek. Ők vannak kisebbségben.

A kollégium és az albérlet lakótársakkal is külön élés.

Baráti társaság a többségnek van, párkapcsolat nem feltétlenül, de egyre valószínűbb és tartósabb.

Én sokakat ismerek, akikre ez mind igaz, de főleg mert egyetemista és kolis vagyok, és ugye aki ritkán jár haza, az nagyrészt önálló.

De a többségre nem igaz mindhárom egyszerre.

A szobabérlés kva nagy barokkos túlzás, hogy elvinné a fizetés háromnegyedét...

200at keresel és 150 egy szoba vagy mi az isten? Hol?

A Magyarországon dolgozó emberek fele 260 ezer alatt kap a kezébe pénzt (egy hónapban). Egy átlagos albérlet pedig 100-150 ezer. Vagyis marad a megélhetésre (és bármi egyéb problémára) 100-120 miközben az infláció ezerrel kúszik felfelé.

Az a kérdés hogy így ki akar elköltözni?

Megéri-e elbaszcsizni azt a 100 ( vagy több) ezret azért hogy külön tudjon valaki lakni?

Ja, és lehet mondani hogy többet kell keresni (itt sokan osztják az észt) de a statisztikából kiindulva ez az összes dolgozó ember felére (vagyis a többségre) igaz.