Sok jó élményből kimarad az aki nem jár bulizni?

Emberfüggő.

Azt hiszem, az embereket egy spektrumon lehet elhelyezni, van olyan barátom, aki rühelli az ilyen helyeket, neki az a kikapcsolódás, ha kirándul, vagy horgászni megy, és egyedül van a természetben. Van olyan, aki akkor érzi, hogy él, ha minden héten bulizni jár, és még hétköznap is összefut esténként valakivel.

Vagyok én a spektrum közepén, aki mindkét fajta tevékenységet egyaránt élvezi. Szóval ja, nekem érvágás volt, mikor nem mehettem koncertekre, hiányzott az életemből, és sok jó élményt köszönhetek a bulizásnak. De ha holnap betiltanák a természetjárást, vagy a főzést, vagy a sportolást, az ugyanígy hiányozna.

De mondom, vannak, akiknek ez nem élmény, hanem inkább stresszfaktor. Ők nem élményekről maradnak le, ha nem buliznak, csak fölösleges stresszről.

Szerintem nem.. Ahogy hallgatom az élménybeszámolókat, nem sajnálom hogy kihagytam.

Pl erőszakos nyomulások, úgy lerészegedni hogy azt se tudta kinél ébredt reggel/ nem tudott felkelni a földről, négykézláb kúszott-mászott/ behugyozott /befosott /behugyozott otthon a spajzba mert azt hitte az a wc / lehugyozta az alvó testvérét mert azt hitte a wcbe nyitott be /stb

Engem az undor fog el az ilyen sztoriktól.