Az idős emberek általában miért olyan tudatlanok? Rossz szemmel nézik általában, amit a fiatalok csinálnak. (Pl:szex, cigi, buli, alkalmi drogfogyasztás NEM Rendszeres, akkor a hosszú haj , hosszú festett köröm, erős smink.)

Nem a tudatlansághoz van köze, illetve nem úgy, ahogy te gondolod. A probléma a változás nehezen kezelése és a különböző értékrendek. Az ember gyerekkorában minden friss és új és izgalmas, mindene a haladás. Aztán ahogy idősödik kicsit merevednek ezek a keretek, miközben a világ változik tovább, és egyszer csak az ember nem találja a kapcsolódást az új dolgokhoz, és idegennek érzi magát.

Csakhogy ilyenkor nem azt érezzük, hogy mi merevedtünk be, hanem valahogy a világ nem az igazi már. Elkezdjük idealizálni a régit, és utálni az újat. A gyerekkorunkban még milyen jó zenék születtek, de ezek a mai bandák szarok. A régi nokia telefonom még 15 év után is működik, és egy hetet bírt az akksija, nem úgy mint ez a fos iphone.

Ez történik a generációk között is. Amikor tizenéves voltam, büszkén feszítettünk a hátközépig érő hajunkban, és a fekete belezős-zenekaros pulcsikban. Amikor nagyanyám azt mondta, hogy ez már okádás nem zene, akkor mindig csak legyintettem. Amikor beszólogattak a hosszú hajamra, hogy "ez itt férfi wc öcsi, haha", kb hívtam ki az öregeket a kocsma elé :). Erre a hasonló cipőben járó haverjaim most fikázzák a mai fiatalokat, hogy milyen pávák. :D

A tudatlanságot pedig inkább a fiatalok oldaláról hoznám be a képbe. Tizen- huszonévesen az ember azt hiszi, mindent tud, az öregek meg mennyire fel sem fogják, ami történik. Aztán így 37 éves koromra azon kapom magam, hogy mennyire naiv voltam még 30 évesen is, és hogy a nagyon idealizált szólamaim alatt igazából ugyanazok a kihívások várnak rám, mint mondjuk az apósomra, és néha k.rva jó lenne odafigyelni arra, amit mond, mert ő már egyszer-kétszer beszopta, amit én csak most fogok.

Szóval röviden: most úgy gondolod, hogy az öregek a tudatlanok, és még kell néhány év, amíg rádöbbensz, mennyi mindenben volt igazuk, csak éppen a te dolgodat sem könnyíti meg az, hogy romboló és kioktató kritikaként érkeznek a szavaik.

De amúgy nem mindig csak az öregek ilyenek. 21 évesen otthagytam az egyetemet, apám akkor volt 51, 2,5 órás előadást tartott, hogy érettségivel SEHOVA nem vesznek fel, max boltba, meg mekibe. Mondom dehát rengeteg álláshirdetés van Budapesten, ami irodai munka, érettségi kell csak hozzá. Azt mondta, hogy ja persze mehetsz lótifutinak egy irodába. Na azóta én voltam nem egy irodai munkahelyen, normális munkával és fizetéssel. Lehet, hogy amikor ő volt fiatal, akkor ért valamit a diploma (most is ér, ha orvosi, mérnöki, infós, jogi meg ilyen kaliberűek), de mivel munkaerőhiány van, inkább úgy döntöttek a cégek, hogy elég az érettségi és majd itt betanítanak. Azt is mondta, hogy nem fognak felvenni dolgozni sehova, ha 23 éves korom után akarok elhelyezkedni, mert akkor úgy lesznek velem, hogy úgyis mindjárt megyek szülni. Na hát az ő idejében 23 évesen simán két gyerekes anyukák is voltak, de ma már kitolódott 30 felettre. Utoljára 26 évesen kerestem munkát és soha egyik helyen sem kérdezték meg, hogy akarok e gyereket.

Korlátoltak, nem hajlandóak utána nézni, hogy ma hogy mennek a dolgok, apám pl azt se tudta, hogy pontoznak érettségin, de azt persze biztosra állította, hogy csak csöves lehetek diploma nélkül.

Akkor legalább finom vagyok :D

Köszi kérdező, te is jófej vagy🥰

Azért, mert egy teljesen más rendszerben nőttek fel, nem tudnak lépést tartani a világgal, és burokban élnek: nem beszélnek nyelveket, nem neteznek (vagy csak facebook) stb.

őszintén szólva apámon kívül nem nagyon találkoztam olyan időssel, aki tájékozott lett volna. a "tudásuk" elavult, hőbörgésen, fiatalok szidásán kívül semmire sem képesek.

de egyébként Magyarországon az emberek többsége borzasztóan tájékozatlan - főleg 50-től felfelé- és egyáltalán nem érzik, hol a határ. ennyi kéretlen tanácsokat osztogató tudatlan idősebb emberrel sehol nem találkoztam, mint itt.

"a "tudásuk" elavult, hőbörgésen, fiatalok szidásán kívül semmire sem képesek"

Egyszerre értek egyet és látom mégis árnyaltabban a dolgot. Másképpen fogalmazom: 1-2 éve még maximálisan egyetértettem volna, mostanra kicsit árnyalódott bennem a téma.

Nekem gyakran megy az apósom, vagy a nagybátyám az agyamra, amilyen primitív látásmóddal politizálnak, meg ahogy osztják az igét a falusi erkölcsről. Sokszor volt bennem az a tipikus érzés, hogy csupa hülyével vagyok körülvéve, és ez a korosztály egy tudatlan, tanulatlan generáció, akik csak hisztiznek, mert nem értik a világot.

Az egyik, amire rájöttem azóta, hogy bár a modern világot lehet, hogy nem értik, de amúgy az élettapasztalatukban sok a kincs, és a mindennapos problémákhoz meglepő bölcsességgel tudnak hozzáállni. Például idén nyáron én teljesen összeestem lelkileg, aminek a mélypontja a rezsicsökkentés váratlan módosítása volt. Ebből a lelki mélypontból konkrétan az apósom húzott ki, egy amolyan férfi a férfival beszélgetéssel, amiben mesélt arról, hogyan szenvedte végig a 2008-as válságot, és tudatosította bennem, hogy ezek jönnek-mennek, a lényeg, hogy ameddig egymásnak itt vagyunk, addig mindent meg lehet oldani.

Azóta is figyelem, hogy miközben én pánikból csapkodok, hogy kimeneküljek a helyzetből, ők szép, türelmes, megfontolt lépéseken keresztül haladnak, és csomószor húznak ki a szarból, mert átgondoltabban lépkedtek, mint én.

Az is leesett, hogy nagyon nagy tudásuk van, csak ez a modern élet során nem tűnik túl hasznosnak. Közben meg amerre halad a világ a klímaváltozással, a túlfogyasztás elleni harccal, egyre többet kérdezek, mert a fenntartható életvitel nekik még zsebben van szinte. Lehet, hogy én rengeteg könyvet olvastam társadalomtudományról, meg az informatika is a kisujjamban van, de az apósom meg képes a két kezével bármit megépíteni, megjavítani, és kb havi 100ft-ból létezni.

Szerintem a hiba ott van, hogy mindkét oldal baromi okosnak gondolja magát, és nem nyitott a másik irányba. Apósom nagyon szereti szajkózni, hogy régen ez is, meg az is jobb volt, én meg szeret(t)em azt gondolni, hogy az olvasottságommal megvilágosodtam hozzá képest, és legyintgetünk egymásra. Miközben amúgy elképesztően jó csapatot is tudunk alkotni, hiszen a kettőnk együttes készségpalettája elképesztően széles, és ha együttműködünk, rettentő reziliensek tudunk lenni.