Túrázók! Ti hogyan tapasztaltátok eddig, a vadászok többsége barátságos vagy inkább főnökösködő?

Mondjuk túrázóként (is) fontos hogy higgadt, alázatos, és kompromisszum kész legyen az ember.

Nekünk is volt, hogy betévedtünk valakinek a magánútjára (régi jelzés még ott vezetett) és ezen annyira felháborodott, hogy ha puskája lett volna akkor biztos azzal fenyegetett volna.

Aztán mivel mi sem voltunk vele parasztok, ő is lehiggadt, így a végén teljesen normálisan váltottunk pár szót, mondta, hogy nyugodtan most már menjünk erre meg arra és ott vezet tovább az út és elköszöntünk.

De volt már nekem is minden, egyszer odajött egy fegyveres fazon, hogy éppen egy lőtér területén vagyok, mit keresek ott. Mivel felvásárolták a túraút területét csak az útvonal nem lett módosítva. Dumáltunk kicsit, mondta merre menjek tovább, elbúcsúztunk békésen.

Volt, hogy lezárt vasútvonalon sétáltam, élő vasút felett vitt át egy kis híd azon akartam átmenni. Gondolom nem én voltam az egyetlen, mert polgárőrök őrizték a hidat. Odamentem, igazoltattak, mondtam túrázó vagyok, mi a helyzet, nem kezdtem el az "ember vagyok nem személy" feszültségkeltést. Még fotókat is mutattam, mondták merre menjek vissza, visszamentem és kész.