Ha befejezem a beszelgetést valakikkel elfordulok megyek miért les mindenki utánam, mint a birka?

Vagy ez normális? Hogy pl megbeszélések végén elköszönések után az emberek nem csinálják tovább a dolgaikat, néznek máshova, hanem árgus szemekkel figyelik a távozót?

Már ezzel szórakozom komolyan. Kollegális, baráti társasagokban illetve a barátommal is!

Hogy befejezek vmit elfordulok vagy kimegyek a mosdóba vagy kimegyek az irodából, vagy távozok akárhonnan, és direkt hirtelen visszanézek mindenkire(mint Columbo a régi filmben), és látom hogy le sem vették rólam a szemüket.

Én valahogy olyan vagyok ha vkivek megbeszéltem vmit, jó rendben lezárva, vagy elköszönünk, vagy elindul vki és nem nézegetek az emberek után.

En lennék a helikopter?

És pluszolva a dolgot azt sem értem ha beszélgetek valakivel, és ha épp nem tartok szemkontaktust a mondandóm kozben mert pl ránéztem a telomra utána a jegyzeteimre stb, akkor meg néha mosolyogva bámulnak!

A barátom is ez.

Ha épp pl takaritom a hűtőt de kozben beszélek hozzá, amikor nem látom, mosolyog(vagy kimosolyog)közben, ha ránézek gyorsan "lenyelik" ezt a mosolyt es komoly figyelmes arcot mutatnak, vele pl mar ezeken vizázni szoktam es kikérem magamnak azt hogy rajtam vigyorogjon mikozben nem rá nézve beszélek hozzá. De már az is vita tárgya ha nem mosolyog is akkor us tudom hogy mosolyog csak épp álcázza. Igy ezen is vita van.

De értelemszerűen egy kollegát nem fogok leoltani ugyanilyenért, de nem is értem ezt az emberekben!