Mikor szoknak már le a kisgyerekes szülők arról, hogy aki már nagykorú, az mind néni vagy bácsi?
Ebből felnőtt korban lesz problémája a gyereknek azokkal, akiket néninek, bácsinak kellett szólítania, és nem tegezhette vissza őket. Ráadásul a felnőttek közül is sokakat zavar (pl engem is), ha néninek, bácsinak nevezik.
(Saját tapasztalatom is ez. Akiket nem tegezhettem vissza, pl szomszédokat, távoli rokonokat, szüleim barátait, munkatársait, azokat most, 42 évesen nem igazán tudom megszólítani, ha találkozunk néha. Először kb 14 évesen éreztem, hogy baj van velük, kb 18 évesen kezdtem nem szólni hozzájuk, de csak a húszas éveim végén tudtam csak szavakban kifejezni, hogy mi a baj. A kölcsönösség hiánya. De még most, 42 évesen sem tudom, hogyan lehet kölcsönössé tenni a kapcsolatot, akár úgy, hogy én is tegezhessem őket, akár úgy, hogy ők se tegezzenek engem. Előbbi jobb lenne, természetesebb, barátságosabb, de utóbbi is jobb, mint a nem kölcsönös viszony. De ameddig nem tudom, hogyan lehetne kölcsönössé tenni a kapcsolatot, addig jobb, ha nem szólok hozzájuk, a némaság legalább kölcsönös.)
Mert a magyar nyelvben a felnőtt korúnak a gyerekek részéről az a megnevező szava!
Mi ez a hülyeség?
Miért asztal az asztal, miért ajtó az ajtó?
🤦♀️
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!