Mikor szoknak már le a kisgyerekes szülők arról, hogy aki már nagykorú, az mind néni vagy bácsi?
Ebből felnőtt korban lesz problémája a gyereknek azokkal, akiket néninek, bácsinak kellett szólítania, és nem tegezhette vissza őket. Ráadásul a felnőttek közül is sokakat zavar (pl engem is), ha néninek, bácsinak nevezik.
(Saját tapasztalatom is ez. Akiket nem tegezhettem vissza, pl szomszédokat, távoli rokonokat, szüleim barátait, munkatársait, azokat most, 42 évesen nem igazán tudom megszólítani, ha találkozunk néha. Először kb 14 évesen éreztem, hogy baj van velük, kb 18 évesen kezdtem nem szólni hozzájuk, de csak a húszas éveim végén tudtam csak szavakban kifejezni, hogy mi a baj. A kölcsönösség hiánya. De még most, 42 évesen sem tudom, hogyan lehet kölcsönössé tenni a kapcsolatot, akár úgy, hogy én is tegezhessem őket, akár úgy, hogy ők se tegezzenek engem. Előbbi jobb lenne, természetesebb, barátságosabb, de utóbbi is jobb, mint a nem kölcsönös viszony. De ameddig nem tudom, hogyan lehetne kölcsönössé tenni a kapcsolatot, addig jobb, ha nem szólok hozzájuk, a némaság legalább kölcsönös.)
válasza:
válasza:Elsővel egyetértek.
42 éves létedre elég gáz, amiket írtál. Aki gyerekkorodban bácsi-néni volt és magáztad, az bácsi-néni marad és magázod, amíg más megszólítást és tegeződést nem kér. Nem attól tegezel le valakit, hogy te felnőttél.
Akit felnőttként ismersz, meg, azt úgy szólítod, ahogy ő kéri. Ha idősebb, felajánlhatja a tegezést (vagy nem). Ha te vagy a nő, akkor te ajánlod fel a tegezést az idősebb férfinak (ha akarod), ám idősebb nőnek nem.
Nekem van három kisfiam, és amikor megismerkedünk egy addig idegen új felnőttel, akkor ők bácsinak-néninek hívják az illetőt MINDADDIG, amíg a felnőtt azt nem mondja, hogy szólíts nyugodtan Bélának pl.
Néha engem tegezve szólít meg fiaim korabeli iskolás, nénizés nélkül. Nem szólok rá, de nem tetszik. Ugyanis az általános illem nem ezt diktálja. Olvass utána, ha gondolod (inkább, minthogy hangoztasd a fenti nézetedet gyerekes ismerőseidnek...).
válasza:1. és 2. a jól működő emberi kapcsolatok alapja: kölcsönösség, egyenrangúság, konfliktusmentesség. (Utóbbi nem mindig lehetséges, mert sajnos a másik fél hozzáállásán is múlik, de ha egy konfliktust meg lehet előzni, akkor meg is kell előzni. A konfliktusmegelőzés pedig más, mint a konfliktuskerülés. a konfliktuskerülés azt jelenti, hogy egy meglévő konfliktusból kihátrálok, a megelőzés pedig azt jelenti, hogy nem is hagyom kialakulni a konfliktust. Ez nagyon fontos, ezért írtam le, de a mostani témánk szempontjából mellékes, ezért zárójeles.)
Most ebből a kölcsönösségről, egyenrangúságról van szó. Azt értem, hogy nem tegezem le a másikat, amíg ő nem mondja, de akkor addig ő se tegezzen engem. Tehát ez egy vagy-vagy helyzet. Vagy mindenki tegezzen mindenkit (én is őket) vagy senki senkit (ők se engem). A lényeg a kölcsönösség. Ez teljes mértékben működik azokkal a bármilyen korú emberekkel, akiket felnőttként ismertem meg. Miért lenne ez másképp attól, hogy valakit gyerekkorom óta ismerek? (Sőt, ha másképp van, akkor éppen velük kellene bizalmasabb viszonyban lenni, mert régebbről ismerjük egymást!)
Két ember kapcsolatában tehát csak két elfogadható társalgási forma van: kölcsönös tegeződés vagy kölcsönös magázódás. Az nem emberhez méltó helyzet, ha csak az egyik tegezheti a másikat. (2. Az általános illem is a kölcsönösséget diktálja.)
2. Csak neked: "Néha engem tegezve szólít meg fiaim korabeli iskolás, nénizés nélkül." Gondolom, te is tegezed őt. Akkor miért zavar, ha ő is téged? És nem érzed magad öregnek, ha néniznek? (Amúgy hány éves vagy?)
3. Ezzel nem értek egyet, a tegezés barátságosabb. De ha a te véleményedet osztjuk, akkor is az következik belőle, hogy amilyen helyzetben illetlenség, abban a helyzetben egyik fél sem tegezi a másikat. Amikor meg nem illetlen, akkor célszerű kölcsönösen tegeződni. Tehát a lényeg a kölcsönösség.
És itt jutunk el a kérdésem lényegéig, amire még mindig nem kaptam érdemi választ. Ha a kisgyereket ara tanítják, hogy nem tegezhet vissza mindenkit, akkor ebből neki felnőttként lesz problémája, hogy hogyan lehet egy gyerekkorban nem kölcsönös kapcsolatot felnőttként kölcsönössé tenni. Akár úgy, hogy ő is tegezheti azt, akit addig nem, akár úgy, hogy őt sem tegezi már az, akit nem tegezhet.Ezt a problémát pedig csak egyféleképpen lehet megelőzni: ha kölcsönösségre tanítjuk a gyereket. Gyerekkorban még mindenképpen kölcsönös tegeződésre, később, fokozatosan jöhet idegenekkel a magázódás is, természetesen az is csak kölcsönös alapon. Mivel a problémák megelőzésének ez az egyetlen módja, tényleg érthetetlen, hogy miért erőltetnek a szülők egyenlőtlen kapcsolatot a gyerekeikre, amiből felnőtt korban lesz problémájuk. Vagyis: Mikor szoknak már le a kisgyerekes szülők arról, hogy aki már nagykorú, az mind néni vagy bácsi?
válasza:"És itt jutunk el a kérdésem lényegéig, amire még mindig nem kaptam érdemi választ. Ha a kisgyereket ara tanítják, hogy nem tegezhet vissza mindenkit, akkor ebből neki felnőttként lesz problémája, hogy hogyan lehet egy gyerekkorban nem kölcsönös kapcsolatot felnőttként kölcsönössé tenni."
Az érdemi válasz az, hogy ebből csak neked lett problémád, senki másnak.
válasza: válasza: válasza: válasza:8-as válaszoló vagyok
Én 21 vagyok. Azt imádtam a legjobban, amin nem tudtam eldönteni, nevessek-e vagy sírjak, hogy 12-13 éves koromig kb kislányoztak az anyukák, aztán hirtelen jött ez a "kerüld ki a nénit". Ez már 14 évesen történt. Konkrétan az anyuka után fordultam felvont szemöldökkel (persze nem mondtam semmit), hogy ez komoly volt? Ledöbbentem, hogy nénizve lettem. :'D El sem értem a teljes magasságomat, szakmát vagy érettségit sem szereztem, de már ott tartottam egy csapásra, hogy "várhatom a nyugdíjat".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!