Mit tehetnék ebben a helyzetben?

Van egy gyerekkori sulis társam,nagyon rég ismerjük egymást,igazából mindig is utáltam,mindig aljas módon és illemtelenül viselkedett. Igazából ez nem is érdekel annyira,leginkább az zavar hogy nem hagy békén mindig nekem ír,már nem tudom hányszor utasítottam vissza ha hívott is valahova,nem igaz hogy nem veszi a lapot. Suliba is mindig mellém ül,olyan gáz storykat mesél,nincs kedvem hallgatni,sem de nem akarok olyat hogy nem ülök mellé meg szó nélkül kikerülöm akkor meg másoknak ír hogy na megint hisztizik ami közben nem az csak szimplán utálom,most én pl ha valakit utálok hiába tesz akármit mindig is utálni fogom. Szinte mindenkivel összevesz. Az a gond ismerem milyen nem is tudom már mennyi hazugságot terjesztett rólam,elléggé lenéző tud lenni,sok dolgot amit tett régen már le is tagadja. Konkrétan kényszerből kell lennem ott vele mert egy osztályba vagyunk. Azt is bírom mikor ugy tetetti magát mintha nem érdekelnék a dolgok aztán magába meg örlődik. Nektek volt ilyen ismerősötök,sulis társatok?