Mit tehetnek már ebben a helyzetben?

Nem tudtam pontosan hova soroljam ezt a kérdést azért is teszem ide :)

Szóval a helyzet az hogy hivatalosan három hónapja szakítottunk a barátommal de azóta is se veled se nélküled kapcsolatban vagyunk. Nem vagyunk hivatalosan együtt de nem tudunk elszakadni a másiktól. Én látom hogy ő elindult egy olyan úton ami neki nagyon nem jó a legjobb barátjait is eltaszítja maga mellől stb. mintha valami bekattant volna neki. Az elmúlt három hónapot végig szenvedtem miatta mert rettenetesen szeretem akárhogy is viselkedik. Viszont tényleg kikészülök már ebbe az egészbe nem bírok kikelni a négy fal közül nem eszek nem iszok aludni se tudok igazából csak fekszem és bámulom a sötét falat nélküle semminek sincs értelme. Próbáltam szórakozni járni a barátaimmal lenni de őket is eltaszítottam magam mellől, nem bírják látni hogy ennyire kivagyok készülve. Próbáltam öngyilkos lenni azért pszichiáterhez járok de ez sem segít. Volt barátom pedig pont ezért sem mer velem újra összejönni mert fél hogy ha újra szakításra kerül a sor újra így viselkednek és kórházba kerülnék. Viszont nem csak én készülök ki ebbe az egészbe hanem a szüleim is. Nem bírják látni hogy ennyire kivagyok készülve így anyukám lassan alkoholista lesz apukámnak pedig súlyos betegség kezd kialakulni és ezért is engem hibáztatnak. De senki nem érti meg hogy mennyire rosszul érzem magam. Tőlük is állandóan megkapom hogy ennél már az is jobb lenne ha halott lennék, nem érek semmit, alig várják hogy elköltözzek, ha nem tudok a volt barátom nélkül élni inkább öljem meg magam mert ezzel csak őket is kínzom stb...

Mit tehetnék? Konkrétan már ott tartok hogy inkább újra megpróbálom megölni magam de most biztosra megyek úgyse érdekel senkit... mindenkinek csak jobb lenne nélkülem.