Ilyen mély helyzetben mit tehetnek, hogy visszatérjen az életerőm?

Pár éve elköltöztünk nagyon messzire, faluból a nagyvárosba, vagyis csak ahhoz közelebb. Itt nincsen egy barátom sem a közelben, csak egy új lány barátom a gimiben. Nem is kellene több igazából, csak a magány érzet miatt mondom, hogy furcsa az egész most. Ezzel a lánnyal nagyon jól érzem magam mindig, egyre jobban. Szerelmes is lettem belé, hihetetlen erőt adott a mindennapjaimhoz, ha csak rá gondoltam. Nem egy "Jó" csaj, nekem viszont tetszik, mert szép, minden hibájával. Úgy éreztem mellette végre nyílt tudok lenni, szinte nem volt sosem lány barátom, csak 1-2 felszínes akik nem is tetszettek semennyire meg nem vonzottak. Ő nagyon vonz, a világot jelentette nekem. Napról napra jobban éreztem magam, éreztem, hogy javul az életkedvem, és erősödöm.. Teljesen úgy gondoltam, hogy ő is érez valamit, mert ő is nyitott volt felém, kedves, törődő, aranyos, olyannak láttam, mint még semelyik lányt eddig. Mindig úgy voltam, hogy nem lesz ilyen vagy hasonló lány, vagy nem tudok el lenni egyetlen lánnyal sem, még barátságból sem. A lényegre térnék, csak nekem ezek a mondatok az életemet jelentik most. Nemrég viszont hiába pofátlanság, de láttam miket ír, és írnak neki emberek.(Kicsit sem takarta) :/ Kinézetre nem valami igényes fiúval írt, hogy őt akarja stb, akinek barátnője van, és ő is tud róla. A fiú mondta neki, hogy várjon rá vagy ilyesmi. A lány meg örült, én meg összetörtem annyira most lelkileg, hogy összeestem majdnem az utcán. Ez a dolog a lelkemet tépte most ki. Ismét üresnek és magányosnak érzem magam, a városban, és mindenhol. Csak azt látom, hogy mindenki boldog, és párban jár, én meg hiába nem nézek ki rosszul, kedves, elfogadó vagyok, bármit megtettem volna érte, ez semmit nem számít. Nem tudom elmondani ezt az érzést, de nagyon rosszul lettem és nincs ezt kivel megbeszélnem. Gondolkodom, hogy vissza költözzünk ahonnan jöttük, de akkor lőttek a terveimnek, iskolámnak, és nem tudom mit csinálnék ott. Viszont legalább a családtagjainkkal tudnánk találkozni, de félek ott is ugyan úgy érezném magam. Mi a franc megoldás van ilyen sebekre? Nem nézek ki rosszul, igényes vagyok, semmi károst nem csinálok, csak amennyi belefér, és normális. Mégsem érek egy forintot sem ebben az életben. Nem tudom mihez kezdjek így magammal, de szörnyű életkedvem van ismét. Köszönöm ha elolvastad, kérlek ha tudsz valami bíztatót írd le nekem, sokat jelentene most. :( 18f