Nagyon nehéz helyzetben vagyok szerintetek is?

Van ebből kiút de mivel azt mondtad hogy nincs egy barátod sem így csak te tudod ezt egyedül megoldani. Nekem se nagyon vannak barátaim, igaz fiatalabb vagyok 6 évvel, de elvagyok. Szóval tanácsot nem nagyon tudok adni. Annyit mondhatok hogy vannak internetes társkereső illetve barátkozó oldalak és ott tudsz próbálkozni.

Hát én is néha magányosnak és egyedül érzem magam pár nélkül, dehát egyelőre ez van.

ugyan itt vagyok csak 18.. Én beszélgetésig se jutottam senkivel.. ha fél éven belül nem fogok akkor befejezem ezt az egészet, nem hiszem hogy ebből lenne kiut, legalábbis ha nem szereted a mai sok csitrit és visszahuzodo lányt szeretnél aki igazán szeret..

Én is ebben a helyzetben vagyok, bár nem teljesen ilyen háttérrel, mert voltak kapcsolataim az életem során, voltak "barátaim", meg lányok az életemben, de mindig más mozgatott engem mint másokat, az ember azt gondolná, hogy az internet világában olyan könnyű barátokat szerezni, szerencsés helyzetben vagyok, jó munkahely, és jó fizetés aminek csak örülhetek, mert nem mindenki mondhatja el ezt sajnos magáról, ezért megengedhetek magamnak sok mindent, gépen szoktam játszani, más sajnos nem vonz, de már a játékok is egyre kevésbé, és egyre inkább kezdi az életem értelmét veszteni, szoktam sok ismerőst találni a hobbim vagyis a játékok által, angol nyelven is folyékonyan beszélek, de sohasem találok barátot, egyre keservesebben keresek egy olyan embert, aki egy hangon van és nem minden második nap válaszol az üzeneteimre. Minden kapcsolat megszakadt a tanulmányok után. 23 vagyok, az idő csak repül, halad előre mint a legnagyobb ellenségünk, nemrég még azon gondolkoztam ha 18 leszek majd kikkel járok el, meg végre legálisan vehetek italt, azóta talán 3-4 alkalommal voltam ilyen társaságban, de mégis amíg körül vettek sem éreztem a társaságukat. Olyan üresnek érzem magam legbelül, úgy érzem felemészt a magány. Nemsokára leteszem a jogosítványt, veszek egy kocsit, az kissé megkönnyíti a helyzetemet, de sohasem voltam az aki rózsaszínben látja a dolgokat, így el kell, hogy mondjam, szinte esélytelennek tartom már, hogy barátokat szerezzek, próbáltam lefoglalni magam a rajzolással, grafikával, képszerkesztéssel, most már ezeket mind elsajátítottam, és sajnos bele is untam, mert minden más lenne egy olyannal aki megért, de lehet, hogy idővel abba is bele unnék, még egy fájdalmas dolog, hogy életem során találkoztam hasonlóakkal mint én, csak ők elhagytak. /barátnő, más barátok, vagy csak szimplán távol laktunk és nem volt közös találka/. Olyan könnyűnek tűnik, de csak akkor jön rá az ember mikor már mindent kipróbált. Csak egy kiutat látok ebből, de hogy pontosabban fogalmazzak a 25 -öt így már nem akarom megélni, így semmi értelme, elvesztem a világban, és mindig erős voltam a szüleim halála után is. De ez a barát\barátnő téma olyanná tett engem mint egy kisgyerek sokszor sírni tudnék, hogy mennyire könnyűnek tűnik, csak írjak rá neten és minden működni fog magától sokak szerint, de itt nem valami gépi dologról van szó, hanem más érző lények társaságáról, akik rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, hogy beléd unhatnak, kitaszíthatnak, nem szimpatizálnak veled, vagy kihasználnak. Különben is bele untam az életbe, kevésnek látom azt a célt, hogy gyerekeim legyenek, vagy bármi egyéb más, nehezen dolgozom fel, hogy tényleg ennyi lenne az életben, ez minden? Nem követek semmilyen vallási nézetet.

Nehéz helyzet mivel ezzel szenvedek én is mindennap. Itt csak tanácsokat lehet kapni. Egyedül saját magad tudsz ellene tenni senki más... 20f