Akiknek vannak barátaik, programjaik ti is szoktátok magányosnak érezni magatokat?

Igen. Szerető családom és nagyon jó párkapcsolatom is van. De sajnos nincsen olyan ember az életemben, aki minden fontosabb eseményemnél ott volt, vagy konkrétan egy ember, akivel bármit meg tudok beszélni. (Illetve ott volt anyukám, aki a legközelebb állt ezekhez, de ő már sajnos meghalt.) Minden emberrel vannak közös témáim, mindenkit "használok" (nagyon csúnya ez a szó...) valamire. Mindegyikükkel vannak közös emlékeink, sztorijaink és ennek fényében tudok velük kommunikálni. De sokszor van olyan, hogy éppen az nem ér rá, akivel beszélnék, meg sztem a legtöbb emberben ott van az is, hogy a szeretteinek bármit elmondhat bármikor, miért éppen most mondaná el? Plusz vannak olyan dolgok, amiket az ember egyedül tapasztal meg, egyedül él át, egyedül kell megvívnia a harcot vele. Igazából a magány egész életedben el fog kísérni, néha-néha előjön.

persze, nem vagyunk összenőve, és néha mindneki magányos hiába bárki, van amivel az ember egyedül marad

Én nem igazán. A baráti kapcsolataim elég bensőségesek, nem vagyok az a tetszelgős-cukormázas ember, aki mellettem maradt, az a valódi énem ismerte meg és szerette meg. Ha kirakatbarátaim lennének, akik előtt bizonyos témák tabuk, akkor lehet, hogy ezt érezném (volt már ilyen). Plusz évek óta boldog párkapcsolatban élek, az is ad egy érzelmi biztonságot.

Nem.

Sajnos jelenlegi legjobbnak vélt barátnőmmel úgy èreztem, hogy nem tudok többé toleránsnak lenni, tavaly összevesztem vele egy nagyon kényes dolog miatt sajnos, azóta próbálok jóban lenni vele, de valami komoly baja lehet, amiről velem már nem akar beszélni. Szinte teljesen eltávolította magát tőlem, úgy érzem semmit sem tudok tenni már annak érdekében, hogy elég legyek neki. Hát ez van. Ha ìgy akar véget vetni ennek, sokáig nem fogom a stílusát elviselni. Persze én voltam a bunkó 1. Körben, sajnos. Megérdemlem. De jogosan akadtam ki. Olyasmibe akart beleszólni, amiben nem kértem tanácsot, de állandóan tömte a fejem a saját elképzelésével. Ez rajtam nem segített, végül pszichiáterhez kellett mennem. Most nem tudom mi a baja, semmit sem mond el nekem. Szerintem ez nem baràtsag így. :(