Hogy tudnám elrejteni, hogy szomorú vagyok mindig?

Tulajdonképpen az összes kollégám mondta már rólam ezt, pedig igyekszem annyira semleges maradni. Megcsinálom a munkámat, kedves és érdeklődő vagyok másokkal mégis feltűnik nekik.

Értem, köszönöm hogy írtál. A szüleim és a gyerekkori emlékek miatt. Anyám meghalt rákban. Először elzavartak otthonról, mielőtt anyám megbetegedett és senki nem szólt hogy meg fog halni. Ő el se búcsúzott tőlem. Nem akarta hogy segítsek. Nem is láthattam, hogy legalább utoljára beszéljek vele. Apám soha nem szeretett. Anyám halálos àgyán megpróbálta meggyőzni őt, hogy tagadjon ki (más mondta ezt nekem) hogy ne legyen örökségem. Apám mindenbent a pénzt kereste. Smsben küldte el több embernek és nekem is,hogy meghalt. Ő 4 év elteltével lazán éli az életét, nyaralgat. Fél éven belül anyám halála után már elvitt egy nőt nyaralni. Azt hiszem ez volt a végpont nálam. Ugyanakkor míg ott laktam velük rettenetes volt az életem. Féltem mindenkitől, nem volt senkim, nem akartam élni, bele is betegedtem. Sok tanulással és munkával kötöttem le magam.

Köszönöm, hogy válaszoltatok. Pszichológus nekem megfizethetetlen. Próbálok megváltozni.