Mit csinálnál egy szomorú melankólikus kollegával? Kerülnéd? Alapból vidám kedéjű csak a munkahelyén rossz kedvű. Ki is közösítik emiatt.

Az attól függ, hogy milyen a munkahely dolgozóinak az összhangja.

Ha alapból a munka olyan "mindenki egyért és egy mindenkiért" alapú, akkor célszerű arra törekedni, hogy senki ne szoruljon ki a periférián kívülre.

Ha viszont a munka elvégzése nem igényli az összetartást/összefogást, akkor az alapján dönteném el, hogy az adott személy hogyan viszonyul a többi emberhez.

Pl:

Ha ugyan szomorkás, de nem igazán segítőkész, direkt kerüli az embereket, akkor hagynám a jelenlegi állapotában.

Viszont, ha mutat némi kooperácóra utaló jelet, rendesen végzi a munkáját, és néha még segít is, akkor lehet, hogy mások is nyitnának felé.

"Alapból vidám kedélyű csak a munkahelyén rossz kedvű."

- nem bántanám, nem is kerülném.

De: a kolléga helyében másik munkahelyet kezdenék keresni... Mert ha az alaptermészete vidám, akkor valami nem jó neki a munkahelyén, ha letaglózza.

"Alapból vidám kedéjű csak a munkahelyén rossz kedvű. Ki is közösítik emiatt."

Ez főleg olyan kollégáknál van, akiket nem becsülnek meg, beígértek neki fűt-fát és nem történt semmi.

Mindig oka van annak, ha munkahelyén rossz kedvű valaki,de alapból vidám. Az ilyenek előbb-utóbb felmondanak.