A "felnőtt társasági élet" abból áll, hogy mindenki elmondja miket csinált a haverja még koliban laktak?

Nem.

Általában egy beszélgetés úgy alakul, hogy valaki felvet valamit és arról a többieknek is eszébe jut valami.

Ha téged ez nem érdekel, akkor simán el lehet terelni a beszélgetés fonalát azzal, hogy felvetsz egy másik témát, nem pedig duzzogva ülsz mint egy kuka.

Bocs, de inkább te tűnsz kiégettnek! Azt nem mondanám, hogy nyugdíjasnak is, mert akiket én ismerek nyugdíjasok, azok mind értelmes emberek és gyakran elég élvezetes velük a beszélgetés.

Hogy én mennyire ellenszenvesnek tartom, mikor valaki ezzel az "ilyen a felnőtt élet" szöveggel jön... Süt belőle az alaptalan lenézés és a leereszkedő hangnem. És nem, a felnőtt élet nem ilyen meg olyan, hanem az illető felnőtt élete ilyen, aminek az alakulásába ráadásul nagy mértékben volt beleszólása. Emlékszem, engem is hányszor oktattak ki erről különböző témakörökben és lám, én is felnőttem, mégsem élek úgy.

Másrészt mit nevezünk felnőttnek? 22-28 éves emberek papíron felnőttek, de nem nevezném őket tipikus felnőttnek, lévén a felnőtt réteg nagy része jóval idősebb náluk. Azért az még eléggé a pelyhes felnőtt kor, ahol még frissek az egyetemi élmények és nem szorította ki őket más szép emlék, élmény.

Bár a párod társaságával még viszonylag jól megúsztad. Én sajnos csöppentem olyan körökbe, ahol ez a kirakat-elitizmus volt a fő kommunikációs forma, minden társalgás arról szólt, hogy mindenki jól előadta magát, hogy mennyire iskolázott, gazdag és jó a magánélete, aztán a nagy verbális fenékpolírozás után elégedetten mentek haza. Számomra borzalmas volt, pedig nem éreztem magam a tápláléklánc alján. Egyszerűen ellenszenvesnek tartottam és vakaróztam, hogy kioktassam őket, amit végül nem tettem (voltak témák, amikről hatalmas hülyeséget beszéltek, de nyilván kényszeresen történelemről meg irodalomról kellett beszélni, mert az olyan fancy).

Egyébként mi is hasonló korosztály vagyunk, mi általában nem sztorizgatunk, hanem az aktuális eseményekről beszélünk. Filmekről, hírekről, célokról, vannak teljesen random témák, amikre csoportosan rácuppanunk és mindenki megosztja a gondolatait (pl főzés, kirándulás, edzés)... Szóval azért viszonylag változatos. A kolis/egyetemista éveinket pedig többségünk igyekszik temetni. Nem tudom, nálunk valahogy az alakult ki, hogy ciki az ortó kolis rongálásokat meg szemétevéseket viccesnek tartani. Persze, jót röhögtünk egykor rajta, de már valahogy röhejesen érzem magam, ha annak a körnek a szlengjét használom egyáltalán...

Idővel ezek az emberek is át fognak alakulni, ha lesz más is az életükben. Viszont aki kolis volt és nagyon tanulós szakra járt annak azért jó pár évig ténylegesen erről szólt az élete. Unalmas a téma, de végülis érthető.

Nem ebből áll, de most őszintén, egy sima beszélgetős céges rendezvényen mégis mi másról lehetne beszélni?

Nyilván nem Mensa konferencia lesz, hanem sztorizgatás.

Mondjuk szerintem az ilyen "sztorizások" az emberi lét alapjai. Nyilván ha van miről sztoriznod és nem csak otthon telik az életed 4 fal között. Én túrázni, kirándulni szeretek, végtelen mennyiségű történetem van, összes hasonló ismerősöm ilyen, hogy minden tárgyról, minden pillanatról beugrik valami korábbi esemény.

Amúgy mit értünk aktuális és jövőbeni dolgok alatt?

Én azt látom, hogy aktualitásoknál és jövőbeni dolgoknál hamar elkanyarodik a téma a politika és letargia irányába. Bár egy céges rendezvényen ha épp olyan cég akkor lehet a jövőbeni projektekről beszélni.

De ha választhatok, hogy Mucika álmodozását hallgatom hogy 2 gyerek, lakás meg kutya és előre eltervezett élet, vagy egy régi de érdekes sztori, akkor lehet a sztorit választanám.