Igaz, hogy felnőttkorban az ember kevesebb társasági életet él (kocsma, haverokkal program)? Valamiért mintha nem tudnék felnőni?

24 éves vagyok. Valamiért, folyamatosan a barátokat / haverokat kajtatnám az életben.. kb. 2 éve.

Egyedül élek, nincs párkapcsolatom. (4 hónapnál hosszabb sosem volt). Albérletben lakom, tesóim, szüleim vidéken vannak. kb. 200 km-re.

Imádok egyedül lenni, de van egy olyan "énem", aki mintha kicsit erőltetné a társas kapcsolatokat, embereket...

több melóm is volt az utóbbi két évben, nem vágyom pl. arra, hogy szocializálódjak, vagy hogy pl. a munkatársaimmal még elmenjek sörözni is, meló után.

Pl. dolgoztam irodai környezetben is, nekem nem kell olyan, hogy meló után elmenjek sörözni velük, vagy pl. ebédelni sem szerettem velük, közösen.

Kamaszkoromban / tinikoromban kimaradt a társasági élet (16-18 évesen), mert fogyóztam, és ami buli volt, sosem mentem szinte (kéthavonta 1X), mert az alkohol is kalória, akkor utána beülsz enni vmit, stb.

A pizzázások, mekizések, kajálások is kimaradtak 16-18 évesen.

Aztán elkerültem fősulira (19-22), na ott volt társasági életem. Kolis is voltam, 3 évig. a 3. évben viszont már nem tetszett az se, hogy szobatársam van. Privát zónát szerettem volna. Pl. nem tudok egy szobában aludni senkivel se (meg én is van hogy felkelek, pl pisilni)

Sőt, sokszor zavarnak az emberek körülöttem. (mármint nem úgy, hogy pl. buszon vagy és akkor jajj, de zavar ez meg az)

hanem ha egy szobában kell lenned vele, mert félek, hogy megsértem valamivel, vagy vmi idegesítő szokást csinálok (nekem pl. az ujjropogtatás egy tökre természetes dolog, más frászt kap tőle) vagy értitek..

úgy érzem, mintha a személyiségem egy része nagyon erőltetné a társas kapcsolatokat / hogy mindig beszélgessek vkivel / találkozzak vkivel, de nekem ez sokszor nyűg...

szeretek egyedül lenni. Csak motoszkál a fejemben egy kis hang hogy "jajj, hát találkozz vele, jó lesz" stb stb, aztán kiderül mégse jó ezt erőltetni...

nincs sok barátom, 1-2, haverom alig.

megvagyok egyedül...

az igaz, hogy az ember huszonévesen már felnő?

mármint, hogy huszonévesen nem kellenek úgy a haverok, mint 18 évesen?

Meg ugye az ember a munkájára koncentrál jobban, meg az anyagi dolgokra, (pl. albérlet fizetése) és nem a haverokra?

Ez így természetes ugye?

24/l