Huszonévesként én el vagyok a már kialakult baráti köreimmel, de mindig nyitott vagyok új emberekre. Miért fosztanám meg magamat egy új barátságtól, csak mert vannak már korábbról?
24/L
2021. márc. 21. 09:35
Hasznos számodra ez a válasz?
3/7 anonim válasza:
Nekem főiskolán illetve utána az egyik jó munkahelyen alakultak ki a legjobb barátságaim.
2021. márc. 21. 09:45
Hasznos számodra ez a válasz?
4/7 anonim válasza:
Nekem az az eddigi tapasztalatom, hogy nehezebb. Az egyetemen például egy igazi barátot sem szereztem, mert nem igazán voltak erre nyitottak az emberek. Vicces, hogy mindenki azt szokta mondani, hogy majd kialakulnak a kapcsolatok, vegyül a társaság, majd mindenki megtalálja a saját társaságát stb., de nálunk harmadik évben is mindenki ugyanazokkal az emberekkel áll szóba, akikkel gólyaként együtt érkezett (pl. volt osztálytárs és hasonlók). Valamint más közegben (pl. csoportos edzés, nyelvtanfolyam és hasonlók) inkább egy ilyen “‘nem barátkozni jöttem” hozzáállást szoktam tapasztalni. Úgyhogy fura, de nekem nem nagyon van pozitív tapasztalatom ezzel kapcsolatban. Sőt, sokszor azt érzem, hogy a korombelieknek csak arra van szükségük, hogy valaki éppen elszórakoztassa őket, valaki éppen meghallgassa őket, valaki éppen segítsen nekik stb., de a valós vagy tartalmas kapcsolatok egyre ritkábbak.
2021. márc. 21. 10:30
Hasznos számodra ez a válasz?
5/7 anonim válasza:
ami barátságom van, az még kivétel nélkül középiskolai, sőt, ált iskolai eredetű. Bár mögöttem van egy egyetem, meg egy másik levelező, meg 4 év kolesz az egyetemen, sőt több év munkahely, de innen csakis SZAKMAI jellegű kapcsolataim vannak.
Sokszorta több embert ismertem meg az egyetem alatt mint anno a középsuliban, de nulla barátság lett belőle.
Nincs is rá igény.
20 + évesen már van baráti köröm, nem is igazán akar ennél senki többet, sőt ha valaki nagyon haverkodni akar, az valahogy eleve gyanús és annál jobban kerülöm majd az illetőt.
2021. márc. 21. 11:28
Hasznos számodra ez a válasz?
6/7 anonim válasza:
Evolúciós okokból a huszonéves kor a legrázósabb barátkozásra. Ez az az életkor, amikor a párkapcsolatok kerülnek előtérbe, a fajfenntartási funkciók élveznek prioritást. Igaz barátságok kialakulásához legkedvezőbb a gyermekkor, ill. 40-45 fölötti kor.
2021. márc. 22. 13:50
Hasznos számodra ez a válasz?
7/7 anonim válasza:
Nekem sosem ment a barátkozás. Se gyerekkorban, se tinikorban, sem most. Sok év pszichológushoz járás és önfejlesztés után elértem, hogy "elviselnek" az emberek, nem utálnak ki mindenhonnan. De ennyi.
Enyhe autizmussal élek. Nem vagyok (talán) annyira hülye, az egyetemmel mindjárt végzek. De valami biztos nincs velem rendben.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: