Kiírom magamból minden bajom. Ugye nem baj?

7 éve a suliban állandóan zaklatnak. Otthon mindig feszült a légkör, gyakran van veszekedés. Gyerekesnek hívnak az osztálytársaim, ha beszélgetek a tanárainak vagy a szüleimmel, vagy ha csinálnak vmi tényleg eléggé sértőt, és jelzem. Gyengének hívnak, holott nem is tudják gyakran mi zajlik bennem. Nagyon sokszor van, hogy nem alszok, néha egyenesen sírógörcsöm is van. Végig kellett néznem az egyetlen kisgyerekkori barátom teljes hanyatlását, tehetetlen voltam, nem tudom még mindig elengedni. Most 2 barátom van: az egyik nem valami igaz barát, a titkaimat, gondolataimat n szeretem rábízni, mert könnyen kikotyogja, soha nem áll ki értem, holott én ezt gyakran megteszem. A másik igazán jó barát, néha elég félénk, de még így is ki áll értem, az egyetlen ember, akit igazán tisztelek, és hálás vagyok érte, viszont őt se szeretném fárasztani