Valóban szívtelen vagyok, ha nem megyek majd el apám temetésére?

Bár egyet nem feltétlenül értek, megértem és nem tartanálak szívtelennek.

Ugyanakkor ha egy tesód szeretné veled felvenni a kapcsolatot, az nem zaklatás.

Pontosan így voltam vele én is. Pedig én még örököltem is tőle valamennyit mert a mamámék helyette az unokáira iratták a házukat.

Az, hogy a biológiai apád csak egy dolog, ha nem ismered nem kell rokonnak felfogni. Főleg nem hálásnak lenni, mintha nevelt volna.

Tesó: semmi értelme találkozni vele. Ha jó viszonyban van apáddal, akkor érthető módon bántana téged hogy ugyan miért is nem törődött veled egyáltalán. Ha rossz viszonyban van vele, egy fokkal talán jobb a helyzet, de mit csinálnátok, szidnátok közösen? Ki kellene puhatolni vajon miért akar találkozni veled a testvér.

Temetés: felejtős, ennyi erővel egy vadidegen ember temetésére is elmehetsz. Ha ez igaz hogy azért hagyta ott apádat mert nem fiú lettél, egy eléggé primitív ember lehet. Ez középkorban volt attitűd.

Valószínűleg épp ezért a lányainak sem volt túl jó sora mellette, így alighanem "megúsztad" vele kapcsolatban az atyai gondoskodást. Ad abszurdum jót tett veled anno hogy lelépett. Ha másért nem, ezért elmehetsz a temetésére és a sírjánál köszönetet mondhatsz. De ki tudja az sem biztos hogy ö fog meghalni előbb. Nem szeretnélek megijeszteni, de ilyet valljuk be sosem tudhat előre az ember.