Szerintetek igazuk van ?

Nagyon erősen helyzetfüggő; itt simán előfordulhat, hogy csak kötözködtek veled, és az is, hogy te voltál kretén...

Viszont ez egy anonim fordul szóval nem igazán fogja számontartani senki, hogy kit beszélsz rá/le az öngyilkosságról. Nem tudsz elismerést és megbecsülést szerezni a szavaidért, ha az emberek nem tudják, hogy te mondtad őket.😅

Egyrészt az öngyilkosságról való lebeszélés nem lehet egy zsarolási eszköz és barátszerzési alap. Mindenki esendő és nem jófejség, hogy segítünk.

Szerinted, ha az utcán a szíve miatt elájul Pista bácsi és a 20 éves Matyi kaparja össze, hívja rá a mentőt, menti meg az életét, akkor Pista bácsinak örök adósa kéne lennie Matyinak és Matyi összes munkatársának barátkozni kéne Matyival? Nem, Matyi tette a dolgát, mert ez a természetes.

Én is segítettem többször, egy munkatársam vagy rokonom sem tudja.

Másrészt hasonlít rád az egyik volt csoporttársnőm. Mindig kereste mindenkinek a sötét oldalát, ha valaki kimerült volt, az a szemében depressziós volt és állandóan körülötte ugrabugrált, nem is érzékelve, hogy semmi szükség erre, aztán, ha az illető jobban lett, mert kipihente magát, akkor a csoporttársunk érdeme volt és ő bizony a halál torkából hozta vissza és milyen szemét az akin segített, hogy nem barátkozik vele.

Ha egy kevésbé népszerű ember volt bárhol, mellé csapódott, akár akarta akár nem, aztán meg mondogatta, hogy ő miket szenvedett el amiatt, hogy pont vele barátkozott, mert őt is bántották, (amikor ezt csak ő látta így) és milyen féreg, hogy ennek ellenére sem akar jó barátja lenni a csoporttársnőnknek.

A kezdetekben próbáltuk csoporttársnőként kezelni, de ha valahova hívtuk, nem jött el és mondta, hogy ezek a programok nem érdeklik őt, ha nem hívtuk, mert tudtuk, hogy úgyse jön el, akkor meg hisztizett, hogy azért nem hívjuk, mert utáljuk és különben is amikor hívtuk is azért nem jött, mert biztos utáljuk és ezt miért nem vettük észre.

Egy idő után utáltunk beszélni vele, mert minden szavunkat kiforgatta, illetve mindenbe tök mást látott bele és, minden témához negatívan állt, a kedvünket elvette mindentől. Azt mondtad, hogy veszel egy csokit és erre azt reagálta, hogy a nagyapja diabéteszben meghalt mert úgy za.bálta a csokit, de azért jóétvágyat a csokikádhoz. Vagy beszélgettünk tök jókedvűen és odajött, elkezdett tök negatív dolgokról beszélni.

Mindig kipécézett egy valakit, akit leszívott energiàval, aztán ment a következő emberhez.

Mindig mindenkinek elmondta, hogy nem mondja meg ki, de a háta mögött ezt terjeszti az illetőről, ami nem volt igaz. Vagy, hogy ő úgy véletlenül hallotta, hogy a tanár ezt meg azt a negatívat mondja XY-ról. Élvezte, ha elveszi az ember önbizalmát vagy, ha egymás ellen fordít másokat.

Egy energiavámpír sz.arkavarónak gondoktuk a végére...

És tulajdonképpen mit vársz?

Magasztaljunk az egekbe így látatlanul, hogy fú, te milyen életmentő csodaember vagy?

Pocskondiázzunk mindenkit, akinek rossz benyomása van rólad anélkül, hogy tudnánk ki ő, és miért alakult ki rólad az a vélemény?

Mi értelme ennek a kérdésnek egyáltalán? Ilyet valami személyiségzavaros szokott feltenni

#7:

Vedd be a Quarelin-t mert úgy látszik elgurult, te gyerek.