Milyen volt csúcsidőben utazni BKV-n a 80-as évekbeli Budapesten?

A 4-6-os villamos már akor hírhedt volt a zsebtolvajokról, és rendszeresen fordultak elő rajta perverz tapizós pasik. Egyet-kettőt sikerült jól tökön könyökölni, amikor én ültem, és dörgölték hozzám a micsodájukat. Egy darabig utána valószínűleg visszafogták magukat.

Viszont volt egy kolléganőm, aki szegény csak bent a melóhelyen vette észre, hogy a buszon vagy villamoson mögötte álló faszi konkrétan ráélvezett a szoknyájára. Ráadául már nem is fiatal nő volt, hanem bőven középkorú, nyugdíjhoz közel (akkor még 55 volt a korhatár).

Csúcsidőben, a hering módjára zsúfolt, koszos, büdös 7-esen, tömegnyomorban a Kelenföldi lakóteleptől a pályaudvarig egy teljes órát tartott.

A buszok végig araszoltak, nyelted a fekete kipufogógázt. Télen szétfagytál, nyáron meg fulladoztál a hőségben. Por, kosz, szemét mindenütt, eldobott csikkek. A hajléktalanok ( mert voltak bőven), a villamos és buszmegállókban gyűjtötték az eldobott csikkeket. A notórius dohányzók az utolsó slukkot már a buszra fellépve fújták be az utastérbe.

A 80-as években már bőven volt minden 2., 3. családban auto, bizony a fővárosban még keresztülmentek a teherautók, kamionok is, nagyon sokszor volt elviselhetetlen dugó keresztül-kasul a városon.

Azt akarták kiváltani a Nyugati pu, Keleti pu., BAH csomópont felüljárókkal, a Felszabadulás téri ( 90 után megint Ferenciek tere) autós aluljáróval.