Csendes, zárkózott személyiségemmel mit tudok kezdeni? Fog ez korlátozni bármiben?
Nem arról van szó hogy nem szeretek beszélgetni, mert nagyon szívesen teszem. De én nem tudok úgy odamenni a másikhoz hogy na képzeld hétvégén ezt meg azt csináltuk..
Értitek gondolom.
Munkahelyen is ez a helyzet, én valamiért nem igénylem azt hogy odamenjek és bratyizzak a másikkal, feleslegesnek és enegria leszívásnak élem meg, más a helyzet ha egy konkrét témáról beszélgetek egy(!) emberrel, ha mélyen beleássuk magunkat olyan témába ami érdekel is az számomra eufória, de a mindenféle apróságról való fecserészés nem megy.
Irigylem is az összes olyat aki csak végigsétál és mindenkivel fossa' a szót több 10 perccen keresztül.
A gond az az hogy ez hogy ilyen vagyok szemetszúr másnak és jönnek egyből a kérdések hogy miért vagyok ilyen szűkszavú.
Alapvetően lekezelem annyival hogy ilyen a természetem ami igaz is, mert számomra ez a szűkszavúság adja a boldogságot és a kényelmet, hogy elveszhetek a gondolataimban. A munkámat jól végzem, mindig is erre törekedtem ha már nem vagyok bőbeszédű hozzam a maximumot legalább ezzel is ellensúlyozzam a dolgot
De legbelül zavar is, mert félek emiatt kinéznek vagy nem úgy állnak hozzám, kihasználnak mások.
Erre várnék segítséget ha valaki járt már hasonló helyzetben.
22F
"Alapvetően lekezelem annyival hogy ilyen a természetem ami igaz is, mert számomra ez a szűkszavúság adja a boldogságot és a kényelmet, hogy elveszhetek a gondolataimban."
Akkor mégiscsak ilyen a természeted, amivel egyébként semmi baj nincs, mert az emberek nem egyformák.
Amit nem értek, hogyha te így vagy boldog, akkor miért akarsz változtatni?
Két lehetőség lehetséges a jövődre nézve:
- Vagy lecsap rád egy karakán, csacsogós, pörgős csaj, mert számára vonzó, hogy egy csendes, sok vizet nem zavaró pasi van mellette, aki mellett örökké ő a központ.
- vagy jön egy hozzád hasonló, akivel nem lesz könnyű összejönni, mert mindketten a másiktól fogjátok várni a csodát, de tegyük fel, hogy valahogy csak sikerül. Utána eléldegéltek viharoktól mentesen, nagy csendességben a sírig.
A nagybátyámmal az első opció történt meg és haláláig kitartottak egymás mellett.
Igen fog. Baromira.
Minden kapcsolat terén.
Ne mondd magadnak h ilyen vagy, ez kifogás. menj társaságba, te igazából kicsit tartasz az interakcióktól, de ezt csak gyakorlással győzheted le.
1. Azt magam sem tudom miért akarok változtatni. Nyilván az ember maga is érzi hogy másmilyen attól függetlenül hogy ebben érzi jól magát. Az én műszakomban 14 emberből pl csak 2en vagyunk "ennyire" csendesek.
Azt szokták még mondani hogy idővel másabb lesz (1éve dolgozom ott) de ezt aligha hiszem mert iskolás korom óta ilyen vagyok.
2. Hidd el nem tartok én semmitől, tudom hogy képes lennék rá hogy beszédesebb legyek, egész egyszerűen az a komfortzónámon kívül esik, és erőltetettnek érződik
Igen, lehetséges, hogy ez problémát fog okozni. Jelenleg pont ebben a helyzetben vagyok. Maximálisan meg vannak elégedve a munkámmal, előre tudnék lépni, de nem fogok, mert azt látják, hogy nem vagyok elég kommunikatív. Valamennyire igazat tudok adni a főnökeimnek, mert nálunk fontos, hogy milyen a kapcsolatunk a többi csoportvezetővel (időnként egymásra vagyunk utalva, ki kell segíteni a másikat), elég szorosan együtt dolgoznak a csapatok.
Szóval, a munkád jellegétől függ, mennyire fog akadályozni. Nyilván a magánéletben is nehezebb megtalálni azokat az embereket, akik elfogadnak így.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!