Mit tegyek, ha mindenki elutasít az életben, és társaságot szeretnék? Nem a személyiségemmel van bajuk, csak sokáig nem is kerestem társaságokat.

28 éves vagyok. Csak barátokat szeretnék szerezni, és persze barátnőt is jó lenne, de minden ilyen jellegű próbálkozásom kudarc.

Nagyon sokáig csak otthon magamnak való voltam, de rájöttem, hogy jobb lenne az élet minél több baráttal. Azt a néhányat, aki volt, máshová sodorta az élet.

Amíg a szülőhelyemen laktam, néha meg voltam hívva, részt vettem mások születésnapi buliján, vagy szilveszterkor, évente összesen 4-5 alkalommal voltam ilyen jellegű bulin, ivászatokon. És ez volt nagyjából az összes társasági életem azon kívül, amit az iskola, majd az egyetem nyújtott, majd a munkahely. A vége felé én is akartam egyet szervezni, igaz nem jött ki jól, hogy 1 vagy 2 nappal előtte adtam az emberek tudtára, de senki nem jött el. Akkor jöttem rá, hogy végképp nincs helyem otthon (karrier miatt is elvágyódtam)

Elköltöztem máshova (kétszer is). Ahol most vagyok, már két éve itt élek. Igaz ebből másfél évet elvett a járvány (home office-ban voltam szinte egész idő alatt) és még most is akadályt jelent. Gondoltam szervezek egy bulit a kollégákkal most, hogy már újra bejárunk a munkahelyre. 30+ ember volt meghívva, 6-an voltunk velem együtt, és ők is a 2-3 órásra szánt ivászaton már 1 óra után mondták, hogy mennek haza, dolguk van, stb. Ennyi volt az egész. Egyszerűen nem kíváncsiak rám annyira ők sem.

Amikor a nőknél próbálkozom, az is elutasítások halmozása. Bár ez más férfiaknál is így van, tehát ez önmagában még nem is annyira kirívó eset, bár egyet jó lenne találni, akivel jól kijövök.

Tehát összességében mindenki csak elutasít. Valóban zárkózott vagyok, de a ritka alkalmakkor, amikor próbálok nyitni mások felé, nem ér rá, más dolga van, nem akar jönni, nem érdeklem, stb...

Ez így nekem nem jó és szeretnék barátokat szerezni itt az új helyen, ahol lakom, mert nincs. De otthon sem volt, tehát tökmindegy. Azt szeretném, hogy emberek miattam jönnek el programokra, szívesen beszélgetnek velem, keresik a társaságom, nem pedig én keresem másokét és még akkor sem viszonozzák, nem válaszolnak facebook üzenetre, és hasonlók.

De ahogy mondtam, megérzésem szerint nem az a baj, hogy rossz arc lennék akit nem szeretnek, csak még nem építettem fel elég kölcsönös bizalmat ezekben az emberekben, hogy közös programokra jöjjenek velem, de ha nem jönnek velem társalogni, akkor nem is tudom felépíteni ezeket a kapcsolatokat... ördögi kör.

Ki mit javasol?