Miért voltak régebben összetartóbbak, jókedvűbbek a közösségek falun? 80-as, 90-es évekre gondolok.

Amúgy azt hozzá tenném, régen is pontosan ugyanúgy megvolt a másik ignorálása, csak míg ma nem írnak vissza az emberek, régen ha jött valaki akkor simán nem mentek ki.

Nagyapámnak volt egy ismerőse. Meghalt a felesége, egyedül volt, szomorú. És unalmában nagyapámhoz járt át kártyázni.

Az öregem kártyázni szeretett, viszont a bácsit soha nem kedvelte különösebben. Főleg miután az ember rászokott arra, hogy naponta 4-5x is becsenget ha arra jár. Egyszerűen egy idő után nagyfater nem ment ki. Vagy volt, hogy engem küldött ki, hogy mondjam meg nincs itthon.

Szóval régen sem volt ez másképp.

Anyáméknál dettó. Csináltak egy lekapcsoló gombot a kapucsengőre. Elméletileg azért, mert hogy ha pihennek, akkor ne zavarja őket senki, ne kelljen felkelni.

Aztán volt, hogy jött át apám ismerőse, ő meg szaladt lekapcsolni a csengőt.

Hozzá tenném, kintről ez nem hallatszott, senki nem tudta, hogy le van kapcsolva. Ez csak a maga lelkének megnyugtatására volt vagy nem tudom.

De én is csináltam, hogy kiküldtem anyámat, vagy tesómat, mondja meg, hogy nem vagyok otthon, ha épp jött hozzám valaki.

És fordítva ha én mentem is simán volt, hogy kijött az adott haver anyja/apja, hogy nincs otthon, vagy már fürdött és nem tud kijönni, stb. Miközben láttam, hogy ott néz ki a szobájából a függöny mögül :D

Jaj ezekre én is emlékszem,hogy mindenki bekamuzta,hogy nincs otthon.

Valakit megkért a családból,hogy menjen ki,és hazudjon.

Régen,amikor divat volt még a húsvéti locsolkodás,na,akkor aki nem akart beengedni senkit bezárta a kaput kulcsra.

Aztán elterjedtek a vezetékes telefonok,akkor már ha valaki hívta "jaj nincs otthon,nem tud a telefonhoz jönni":D

Amúgy így belegondolok gyerekként,tényleg sokat voltunk az utcán,a szüleink azt se tudták hol vagyunk,ha így belegondolok,totál gáz,én tuti nem merném felügyelet nélkül hagyni a kisiskolás gyerekemet,ha lenne.

Gyakori volt,hogy a nők otthon voltak a gyerekkel,nem dolgoztak,na azok mentek egymás nyakára pletykálni,nyáron mikor nem volt iskola,este 9-ig kint volt a fél utca,főleg a nők és a gyerekek.

Nem tudtak mit kezdeni magukkal,viszont ha ment délután 4kor valami dél-amerikai szappanopera,akkor senki se volt az utcán.

"nyáron mikor nem volt iskola,este 9-ig kint volt a fél utca"

Azt tegyük hozzá, mi azért voltunk az utcán estig, mert a szülők marhára nem szerették ha ott lóg valaki. Este 6 max 7 óra volt a lélektani határ, mert akkor vacsoráztak, fürödtek, meg jött a híradó.

Vagy általában 5-6-ig kint voltak a kertben addig lehetett bent lógni. Aztán ha jöttek be akkor finoman szóltak a gyereknek, hogy szóljon a havernak, hogy takarodó van.

Egyszer lógtam ott haveromnál este majdnem 8-ig, emlékszem már jött a Barátok Közt ami akkoriban híradó után fő műsoridőben ment. Haverom mikor kiment, első kérdése az volt a faterjának, hogy "XY nem akar haza menni?"

Meg úgy alapvetően megvolt nálunk, hogy este 7-8 körül zártuk az ajtót és se ki se be. 9-kor már ordítva jött anyám, hogy miért nem vagyok még bent.

Meg akkoriban simán kizártak a házból, volt, hogy véletlenül, mert azt hitték a szobámban vagyok, volt hogy direkt, csak azért, hogy aztán duzzogva ajtót nyissanak, és jól leb...sszanak, hogy most ezért kellett felkelniük.

Mondjuk nekem az volt a fura, hogy sehova nem mentem anélkül, hogy szóltam volna. Erre sokszor meglepődve kérdezték, hogy itthon vagy, azt hittem átmentél XY-hoz.

Ja meg igen Netflix is volt régen, csak TV-nek hívtuk.

Rendszeres délutáni program az volt, hogy sietett mindenki haza, hogy megnézze a délutáni Dragon Ballt. Aztán ha már ott volt akkor az utána jövő aktuális szappanoperát is.

Idősebb korosztálynak ott volt a Balázs, Mónika, meg Józsi barát. Nagyszüleim úgy rá voltak függve hozzájuk sem lehetett szólni amíg az ment.

Felnőtteknek meg ott volt az esti híradó.

Reggel meg újság olvasás. Az újság volt a Facebook hírfolyam, azt bújta mindenki a buszokon is. Akkoriban is aki tehette elmerült a maga gondolatai között.

[link]

Vagy ott voltak a telefonos játékok elődjei, a rejtvény fejtés meg Sudoku.

Ja meg volt egy srác ismerősünk, őt reggel kidobták az utcára és este beengedték.

Volt hogy az anyja járta a környéket, hozzánk is becsengetett, hogy nincs-e velünk a gyereke.

Bár a gyerek is úgy volt, ha láttuk az udvaron, kérdeztük, hogy jössz? Akkor fogta és jött, nem szólt senkinek.

Volt, hogy nálunk ebédelt, vacsorázott. És a más családban ebédelés az felénk mindig egy "intim" dolog volt, mert alapvetően ha egész nap együtt lógtunk enni akkor is haza járt mindenki és nem vendégségbe.

"akkor még többet kellett tenni egy szabadidős program megvalósítás érdekében"

Szerintem még ez sem feltétlenül igaz. Egyszerűen megbeszéltük, hogy mikor hol találkozunk és ott találkoztunk. Nagy csodák nem voltak, csak pontosabb volt mindenki. Míg ma az utolsó percben is képesek lemondani az emberek egy találkozót.

Bár régen is megvolt az aki nem jött el, vagy pont ez az, hogy átmentünk aztán nem volt otthon, vagy azt kamuzták, hogy nincs otthon lásd fentebbi sztorik :D

Építőiparban dolgozom, azt mondták régen sokkal nyugodtabb, kiszámíthatóbb volt minden. Most percről percre telefon, e-mail, minden másodpercben változik valami. Régen voltak fix kooperációk. Mindenki ott volt, megbeszélték hogy mi lesz a héten, jövő héten, minek kell haladnia és azt tartotta mindenki.

"azt mondták régen sokkal nyugodtabb, kiszámíthatóbb volt minden. Most percről percre telefon, e-mail, minden másodpercben változik valami"

Ez annak az "átka", hogy mindig mindenki elérhető. Ha csak vezetékes lenne, és nem lenne biztos, hogy időben el tudsz küldeni egy üzenetet, akkor tudná mindenki tartani az eredeti terveket.