Miért zavar az bárkit is, hogy nincs kedvem velük beszélgetni?

Diákmunkáról van szó elsősorban, illetve általánosságban véve bármilyen közösségi szituációról, (egyetem) amit nem azért vállalok be, mert ismerkedni akarok, hanem pl. órabérért dolgozni vagy éppen tanulni. Van olyan eset, hogy egy idősebb dolgozóval el tudok beszélgetni valami olyan témáról, ami engem érdekel (politika, gazdaság, stb.).

Nem a kommunikációval van bajom, elvégre emberek vagyunk, illetve egy munkahelyen is kell kommunikálni a többi munkatársaddal. A problémám azzal van, amikor valaki látszólag elkezd érdeklődést mutatni feléd, elkezd magánéleti dolgokról kérdezősködni. Eleinte úgy próbáltam meg az ilyen helyzeteket ignorálni, hogy eltereltem a témáról a szót valami praktikusabb témával, ami kapcsolódik a munkafolyamathoz, aztán szépen "kisunnyogtam" az illető(k) társaságából. Ebédszünetben aztán megkaptam, hogy mi a bajom van velük, miért nem megyek oda hozzájuk ebédszünetben traccsolni, stb. Elmondtam, hogy nem szeretnék ilyen dolgokról beszélgetni, (Igaz, explicit nem vágtam még senki arcába, hogy "Bocsi de nem akarok ismerkedni") viszont ugyanúgy csinálják tovább.

Ami azért kínosabb, mert már konkrétan szexuális tartalmú beszélgetést folytatnak egymás között (lányokról van szó), ami engem fiúként zavar, és egyáltalán nem érdekel, hogy milyen volt az exével a szex. És ezzel a témával kapcsolatban lazán feltesznek olyan kérdéseket, hogy mikor voltam utoljára nővel, meleg vagyok-e hogy nem érdeklődök a lányok iránt, stb.

Ötletek? Én 21 vagyok, ők 17 és 18 évesek.