Mivel tudnám fejleszteni a kommunikációmat, hogy ne lapuljanak el a beszélgetések?

Nagyjából három hónapja kezdődhetett amikor nem jártam iskolába a bezártság miatt, és ez idő alatt valami történthetett velem.

Eddig is egy elég önbizalomhiányos és néha fura voltam, de miután visszatértünk iskolába azt kezdtem el magamon észrevenni hogy nem igazán tudok bekapcsolódni a beszélgetésekbe, valamint sokszor nemtudom hogyan kéne lereagálnom a dolgokat. Vannak egyre gyakrabban olyan pillanatok amikor én vagyok az akit letúrnak séta közben a járda széléről, vagy én vagyok az aki a társaság mögött mendegél, miközben a társaság többi tagja észre sem veszi hogy lemaradtam. Egyre elnyomottabbnak és gázabbnak érzem magam. Régebben nagyon sok mindenen tudtam nevetni és mindenféle hülyeséget kitalálni habozás nélkül, mostanra már igazából alig találok valamit viccesnek és csak megpróbálok jópofát vágni hozzá. Persze lehetséges hogy komolyodok , viszont ez nem én vagyok így és ezt a többiek is kezdik észrevenni. Múltkor pl. azt mondták amikor megint kicsit zárkózottabb voltam hogy: “Unalmas vagy.”

Sokszor ötletem sincs mit szóljak a másikhoz aztán betör a kínos csönd, vagy valami unalmas dologról kezdek el beszélni. Pedig azthiszem vannak olyan dolgok amikről tudnék beszélni, csak egyszerűen a helyzet pillanatában nem jön össze. Kezdem nagyon unalmasnak érezni magam, pedit ezzel nem volt soha sem problémám.