Fiatalok hogy bírjátok a jelenlegi helyzetet?

Röviden, tömören: én ebbe lassan beleőrülök.

Nagy lelkesedéssel mentem 2020 szeptemberében álmaim magyar egyetemére, imádtam ott lenni, nagyon szerettem a szaktársaimat és a tanáraimat, a kolit, az önállóságot, az új társaságomat. Februárban kellett először hazaköltöznöm Pestről, már akkor nagyon elkezdtem lelkileg nagyon nehezen viselni a bezártságot, mivel eléggé extravertált vagyok. Nyáron szerencsémre tudtam dolgozni, de most, hogy novemberben újra haza kellett költözöm már nem tudott fogadni a cég, ők is sz.rban vannak, úgyhogy itt vagyok 23 évesen, hazaköltözve, sajnos a családi életünkben is elég nagy problémák vannak. A barátaimmal elég ritkán tudok találkozni, párkapcsolatra kb. esélyem sincsen, tele vagyok keserűséggéel és felgyülemlett feszültséggel. Művészeti egyetemre járok, de nagyon nehéz így kreatívnak lennem, hogy nem történik semmi, nincsenek impulzusok.

Most vagyok egyetemen első éves. Mivel 80% gyakorlat és semmi értelme az online oktatásnak semmit nem haladtam ebben a félévben és gyanitom a következő is ilyen lesz. És akkor 2 év múlva kis diploma..

Nem akarok negatív lenni úgyhogy arra gondolok mennyire jó érzés lesz ha azt mondják vége van, mindenki szabad