Ki hogyan éli meg a jelenlegi helyzetet?

Milyen helyzetet?

Szarul

Az a rossz h nemtudni mikor lesz vége

Én nem tudom, milyen helyzetre gondolsz...

Nem örülök annak, hogy az emberek őrült módjára elkezdtek mindent felvásárolni, - mint ha még mindig az 1920-as éveket írnánk, - ill. birokra kelnek egymással nevetséges szituációkban. Kár, hogy az üzletek és az azok felügyeletéért felelős szervek nem ismerték fel időben a korlátozások bevezetésének fontosságát. (Szívesen belefojtanám azt az embert is a felvásárolt lisztbe, aki az egész faluja elől felvásárolta a fellelhető összes lisztet!) Nem örülök annak, hogy nagyon sok embert utcára tett a munkahelye. Nem örülök annak, hogy sok ember következetesen értetlen. Nem örülök annak, hogy ezek az értetlen emberek kiprovokálják a hatalomtól az eddigieknél is drasztikusabb és egyre drasztikusabb intézkedéseket, - pedig egyáltalán nem biztos, hogy ezekre szükség lenne, ha nem viselkednének úgy, ahogyan. Azt pedig lehetetlen küldetés megértetni ezekkel az emberekkel, hogy hetekkel is lerövidíthetnék a járvány közvetlen hatásait, nagyságrendileg sokkal csökkenthetnék a járvány áldozatainak számát, ha fegyelmezettek lennének. Nem örülök annak sem, hogy számos gennyláda előkerült a semmiből és nyerészkedni próbál a köz nyomorán. (Például az élelmiszerek árát indokolatlanul magasra felnyomókat nem kicsit szankcionálnám, - de ez az én problémám! -Kib.sznék rájuk olyan rendkívüli nyereségadót, hogy elvegyem a kedvüket!) Nem örülök annak, hogy az emberek kelletlenül agresszívak még akkor is egymással, amikor egyáltalán nem lenne indokolt. Sokan kiszemelnek maguknak egy réteget és újjal mutogatva próbálják meg bizonygatni folyamatosan a kiszemelt rétegről, hogy milyen rossz - ahelyett, hogy a saját, felelősségtudatos viselkedésükre koncentrálnának. Szóval kimutatta a foga fehérjét a társadalom nagyja - azzal együtt, hogy történtek, pozitív, emberi dolgok is a háttérben (mind kormányzati, mind egyéni szinteken). Katona vagyok. Jelenleg pihenőnapon vagyok, de ez nem jelent semmit, - ha csörög a telefon, így jártam (és megyek). Vállaltam, erre (is) esküdtem fel, - tehát nem panaszként írtam le! Ez (is) azon helyzetek közé tartoznak, amire békeidőben folyamatosan megpróbálják felkészíteni a katonákat, - tévhit, hogy a laktanyákban a középsőt pörgetik a katonák békeidőben. Ez most egyébként is egy háború, de egy olyan háború, amelyben nem pusztításra, emberek megölésére kell koncentrálnunk. Ameddig nem kell szolgálatba mennem vagy nem csörög a telefon, hogy menni kell, addig viszont itthon ülök a seggemen és megpróbálom objektívan követni az eseményeket. Nem lógok ezen a témán a nap 24 órájában, de naponta "futok egy pár kört" a rend kedvéért, - megpróbálok naprakész lenni. A piaci legyek is beadták a felmondásukat, annyiszor dörgölöm össze a kezeimet (, mint a legyek a lábaikat) - a rengeteg kézmosás alkalmával. Amíg tehetem, olvasgatok, játszom, szellőztetek, eszem, kávézom, tévézem, aztán amikor eljön a pillanat, amelyért élek, megyek és teszem a dolgomat.

Nehezen. Nem úgy dolgozom, ahogyan megszoktam, otthon lekötöm magam, de nem az igaz. Nagyon szeretnék más tevékenységet végezni, de minden le van korlátozva. Minden.

Nem mehetek páv-ra és nem lesz busz rutin vizsgám sem, így nem tudok menni 2 hónapon belül dolgozni. Most mehetek kamionozni amit el akartam kerűlni.. ( de mázlimra megcsináltam a szükséges vizsgákat). Rosszul élem meg.