Fiatalok hogy bírjátok a jelenlegi helyzetet?

Gyűlölöm.

Az online oktatás semmit nem ér a valódi oktatáshoz képest, pedig nálam még a tanárok mindent megtesznek azért, hogy érdemben tanítsanak. Megvannak a maga előnyei, de amúgy minden szempontból kevesebb.

Aztán folyamatosan úgy érzem, hogy pazarlom el az életemet. Négy külföldi utazásom lett lemondva, a levelezőtársam mégse tudott eljönni, számtalan verseny és program lett lemondva, egyszerűen felháborít, hogy nekem kell szenvednem és lemondanom mások félelme miatt. Ha én és a környezetem minden kockázatot vállalunk, miért nekünk kell lemondanunk az élményeinkről?

Pár hetente összejövök a barátaimmal házibulizni vagy túrázni, és ha ezek se lennének, már komolyan felfordultam volna. A "kedvencem" a szomszéd öreg néni volt, aki egyszer átszólt, hogy reméli nem jön át a barátom, nehogy itt fertőzködjünk. Persze, majd átváltunk távkapcsolatba a kedvéért... Mit ne mondjak, aznap este nyitott ablaknál szexeltünk.

Hidd el, kifejezetten gyűlölöm a helyzetet és nagyon felháborít.

Nekem szinte semmi nem változott, amúgy sem jártam sehova iskolán kívül. Sőt, nagyon is élvezem, hogy nem kell korán reggel vonathoz rohanni, meg hogy nincs annyi óránk. Nagyon introvertált vagyok, szóval az osztálytársak se hiányoznak.

16/L

Annyira nekem sem változott sokminden, bár másik városba járok egyetemre, így viszont otthonról tudom nyomni, ami nekem kényelmesebb, bár az órák fele nem túl hasznos. Meg az is hiányzok, hogy a városban mászkáljunk, iszogassunk, beüljünk esportbárba társasozni, ilyesmi. Itthon is rossz, hogy nem tudok elmenni valahova a barátaimmal vagy a párommal, de ezen kívül amúgy se mászkáltam sehova.

20L

Az online oktatás sokkal gyengébb, mint a jelenléti, de több szellemi energiám marad azáltal (introvertáltként), hogy nem kell naponta 10 órát emberek között lennem.

Ugyanakkor, nem nagyon van kivel találkoznom, havonta kb. egyszer-kétszer mozdulok ki utcára, ez a bezártság pedig iszonyat rossz hatással van a hangulatomra. Emiatt (más komolyabb okokkal karöltve) azt hiszem, kezd kialakulni valamiféle depresszió nálam. Folyamatosan fáradtnak érzem magamat, nem haladok semmivel, kihagyok alapvető dolgokat (nagyon igénytelenül is nézek ki általában)...

Sosem voltam bulizós típus, valószínűleg nem is leszek, de most még egy hosszú ivós fesztivált is bevállalnék, annyira hianyzik a hús-vér emberek társasága... :D

Pedig hónapokig örültem a digitális oktatásnak, de már kezd unalmassá válni, nem túl motiváló ez az egész. :/

Alapból is ritkán szoktam eljárni itthonról, otthon ülős vagyok (introvertált), de utálom az online oktatást, olyan szívesen eljárnék már suliba. Sokkal könnyebb tanulni és több motivációm is volt hozzá.

Itthon már túl sok a szabadidőm, amivel nem igazán tudok mit kezdeni. Nem hiányzik hogy elmenjek bulizni vagy bárhova, de már nem tudok mit kezdeni magammal. Szinte egész nap sorozatozok, amiről tudom hogy időpazarlás, szóval hogy elfoglaljam magam valami hasznossal, a hobbbijaim mellett (videóvágás, olvasás) elkezdtem inkább nyelvet tanulni (kínait). Ezzel most elvagyok egy darabig, ettől függetlenül várom már, hogy visszatérjünk a "normális" életbe.

19/L

Eleinte jól bírtam, mert végre lett időm magamra. Naponta tornáztam, új nyelvet kezdtem el tanulni, sorozatokat néztem, olvastam, sportoltam és élveztem, hogy van szabadidőm.

Aztán szembesültem, hogy milyen is az online oktatás hosszabb távon.. A professzorok/tanárok még elérhetetlenebbek lettek, gólyaként egyetemen alig ismerek valakiket, nem is volt túlzottan lehetőségem ismerkedésre. Regisztrációs héten volt egyedül, onnantól már szinte nem is, mert a hibrid oktatás miatt mindig ugyanaz a 15 ember járt be, de ott is megvoltak a klikkek. Nekem is lett "baráti társaság", de messze nem erre számítottam.

Nagyon nehéz online lebonyolítani a csoport feladatokat, Messenger csoportokba is állandóan ugyanaz az 5 ember ír be.. Azt hittem ebben a világban, ahol már inkább online élnek sajnos az emberek, nem lesznek ilyen szintű kommunikációs gondok..

Sajnos a motivációm is alábbhagyott, és itthon a figyelmem is hamar elterelődik. Valami mindig történik, vagy a felső szomszédra jön rá az 5 perc, vagy valaki ír, vagy a szüleimnek kell segíteni.. egy tárgy óráját nem tudom úgy végig ülni, hogy 100%-ban csak arra koncentrálok. De ez az én hibám is.

Nagyon hiányzik már a társaság, az egyetemi élet még úgy is, hogy szinte meg sem tapasztalhattam igazán.

Sosem voltam buliba járós, és most sem kaptam hozzá kedvet, de már nagyon korlátozottnak érzem magam. Túl sok szabadidőm lett és hirtelen, és nem tudom magam sokáig lefoglalni. Javarészt sorozatokat nézek, olvasok, sportolok és itt ütöm az időt Gyakorin és írogatok a barátaimmal, meg nyelveket tanulok. De ennyiben kimerült a dolog.

A napok csak peregnek, én meg úgy érzem semmi érdemlegeset nem teszek :c De 2 hét és kezdődik a második szemeszter, akkor valószínűleg nem lesznek ilyen gondok..

Az elején azt hittem több pozitív kimenetele lesz majd ennek az egésznek, de tévedtem :c

20/L

Én pont akkor költöztem, amikor elkezdődött ez az egész, szóval most itt élek a belvárosban, viszont nincs nagyon hová eljárnom, nincs a közelben egy ismerősöm sem. Boltba, nagyszülőkhöz, ügyeket intézni még eljárogatok rendszeresen, habár edzőterembe már jó ideje nem tudok menni, mivel csak a versenyzőket engedik, szóval a mozgást is itthon oldom meg. A barátaimmal se nagyon tudok találkozni vagy a távolság miatt vagy mert nem érnek rá a munkájuk miatt.

Hacsak belegondolok mekkora szívás lehetett online formában kezdeni a középiskolát/egyetemet, hiszen nincs is nagyon lehetőség megismerni az osztálytársakat/csoporttársakat. Így akik nem ismernek az adott közegből senkit sem, kb kimaradnak mindenből és mire vége lesz az egésznek, tök egyedül találják majd magukat, borzasztó lehet.:( Ráadásul ki tudja meddig fognak tartani a korlátozások, a tesóm például most nyolcadikos és ő is ilyen csendes, visszahúzódó, lehet neki is ilyen körülmények között kell elkezdenie a középsulit.

Szerencsére én már harmadéves vagyok, vannak ismerőseim, így nem teljesen idegen emberekkel csinálom a csoportmunkákat, meg azért motivációt jelent az is a tanuláshoz, hogy lassan már vége lesz ennek az egésznek.

21/F