Kinek mennyire "hullottak" szét, a baráti kapcsolatai a járvány alatt?

Külföldön élek, az otthon élő barátokkal sajnos kimaradt az idei összes betervezett találkozás (minimum 4 lett volna, ebben egy nagy közös csapatos nyaralás), de videón, telefonon vagy chaten pl. sokkal többet beszélünk, mint korábban. Nem ugyanaz, érzem a különbséget, hiányoznak, de ennyit ki tudunk bírni és jövőre ha törik ha szakad összehozzuk.

A helyben élő barátaimmal rendszeresen találkozom, csak a programok lettek mások, inkább szabad téren csinálunk valamit.

Eddig sem volt túl sok haverom, de velük igyekeztem találkozni, beszélgetni.

Ha nagyon össze szeretném számolni, mindössze 3-4 ilyen ember van, akik régi iskola/osztálytársaim.

Az egyetemről is van pár jó ismerősöm/haverom, nov 11. óta nincs egyetem, online szoktuk megbeszélni a zárthelyiket, vizsgákat, beadandókat, de ennyi. 1-2 ember van, akivel "mélyebben" szoktunk beszélgetni, de szerintem nekik sem jelentek túl sokat, és bizonyos mértékig vice-versa - de azért jó beszélgetni másokkal, meg úgymond "gyakorolni" a kommunikációt, mert bsc után/egyetem végefelé belevágnék egy "barátkozós" projektbe, illetve aktívabban keresnék barátnőt.

Egyik nagymamámmal november óta nem találkoztam személyesen (az erkélynél 5 perces beszélgetéseket nem számolom ebbe bele), talán! karácsonykor ki mer merészkedni az önkéntes karanténból, a másik nagyimmal meg alapból sem találkozom túl sokszor.

Szerencsére jó kollégáim vannak, szóval amikor nem vet fel minket a munka, velük szoktam beszélgetni/hülyülni.

Kb 1-2 havonta szoktam még találkozni a pszichológusommal.

Egyébként édesanyámmal együtt élek egy alig 40 m2-es lakásban, és mindketten eléggé idegesítjük egymást. Anyámnak kb én vagyok az egyetlen társasága az anyján kívül, ami szomorú, és szeretem is, de már nem igazán van kedvem az ő lelki terheit hordani. Pl. most otthonra akarok építeni egy satupadot, van a várostól nem messze egy tanyánk, az ottani satupadról vennék mintát mindössze (semmi komolyabb meló), de még ott is a nyakamon akar lógni... Áhh... pedig azt hittem, hogy lehetne egy kis én-időm.

Röviden: magányos vagyok, eléggé, de a totális egyedüllétet sok szempontból jobban bírnám, élvezném is (pl úgy nevetek, ahogy szeretnék, nem kell füllhalgatóval szenvedni stb), mint azt, hogy össze vagyok zárva anyámmal.

Megint leszegezem! Nem rossz a kapcsolatom édesanyámmal! Csak teljesen másképp élünk.

Barátnőm nincs.

20F