Miért nem úgy alakul soha a szociális életem, ahogyan eltervezem?

Elég nehezen ismerkedős típus vagyok, és ezt el is fogadom. Ezért viszont direkt mindig olyan helyzetekbe hozom magam, ahol sok ember van, és muszáj ismerkednem. Viszont már gyerekkorom óta, ha nagy nehezen megismertem valakit jobban, és akár a barátomnak mondhattam, az élet mindig elválasztott tőle. Vagy elköltözött, vagy másik iskolába ment, vagy külföldre, vagy akárhova. Most is ugyan ez a helyzet, csak egyetemen. Jóba lettem egy emberrel, nem bírta az egyetemet, otthagyta. Most a legutóbbi félévben nagy nehezen rávettem magam hogy kolis legyek, nagyon jóba lettem a szobatársammal, erre őt nem vették fel koliba. De a szülővárosomba is hasonló a helyzet. Elég sok programom lett volna, ahol tudtam volna ismerkedni (fesztiválok, rendezvények, stb.) mind sztornózva, itthon ülök egyedül. Úgy érzem, hogy hiába teszek mindent az ellen, hogy kimozduljak az introveltáltságomból, az élet mindig visszataszít és kezdhetek mindent előlről... Csak nem értem, hogy miért, hisz annyi energiát belefektetek és kb. semmi az eredménye, míg más meg olyan lazán ismerkedik, akár tartós ismeretséggel is, és az élet mindig csak támogatja őket, pont azokat, akiknek alapból könnyen megy...