Mit csináljak ha nem tudok társaságban beszélni?

Ugyanígy vagyok. Amikor felszabadult tudok lenni, az az, amikor egyetem/munkáról van szó, mert ott a téma adott és értek hozzá és jellemzően csak az enyémnél butább véleményeket hallók :P (pici egó néha nem árt, ha már önbecsülésem nincs). A másik, amikor kisebb a társaság (3-6 fő), olyankor is tök jól érzem magam. Amikor nagyobb a társaság, de mindenkit jól ismerek, akkor sincs baj. Ha be vagyok piálva és kávét/energiaitalt is ittam akkor is néha elfeledkezek minden gátlásomról és rohadt jól tudom érezni magamat. De amikor bekerülök egy nagy társaságba, ahol ismerkedni kellene és alig ismerek valakit, akkor ott végem. Kis klikkek kialakulnak, mindenki beszélget és én egyszerűen képtelen vagyok akárhova is becsatlakozni. Meg beszélgetésnél is ez van, mikor már 10 percre beszélnek egy témáról és én csak ott állok, mint a fax a lakodalomban, annyira gázul érzem magam, de ha meg is szólalok, mindig azt képzelem, hogy lenéznek, mert valami hülyeséget mondtam. Tök creepe lehetek, amikor csak ott állok és hallgatom a többieket :D.

Biztos valami önbecsülési probléma van a dolgok mögött, azért szorongok, mert attól félek, hogy nem felelek majd meg másoknak, nem fogadnak el, hülyeséget mondok, nem fognak kedvelni esetleg megmondják, hogy takarodjak el innen, mert idegesítő vagyok. Persze ezek nem valós félelmek, csak 1-2 gyerekkori trauma miatt ragadtak belém, mert már rég kifejlett eléggé a személyiségem ahhoz, hogy ne irritáljak embereket, ne legyek idegesítő stb... Ez sajnos olyan, hogy minél jobban akarsz valamit, annál nehezebben megy. Ha képesek lennénk xarni teliből az egészre és mindenkire, akkor csak odamennénk, elmondanánk, amit gondolunk, vagy ami először eszünkbe jutna nyugalmi állapotban a témáról, aztán annyi. Mondanám, hogy gyakorlattal kialakul ez, de rohadtul nem. Én kismilliószor hajtottam magamat szándékosan ilyen helyzetekbe (osztályt váltottam, hogy idegenek közé kerüljek, gólyatáborba mentem, részt vettem a közösségi életben, meg rengeteg mindent csináltam) és valahogy semmit nem fejlődtem ebben :\....

Most meg már őszintén nem érdekel. Ha valahol nem érzem jól magam, odébb állok és kész. Ha munkahelyről van szó, szakmámról tudok beszélni, 1-2 emberrel mindig jól kijövök és szépen lassan mindig kialakul a társaságom. Egyszerűen már semmi kedvem szorongani amiatt, hogy olyan helyzetekbe kergetem magamat, amiben nem érzem jól magamat. Lehet, ha csak annyiról van szó, hogy introvertált vagyok és nem bírja az idegrendszerem a nagy társaságot sok idegennel feldolgozni, franc tudja, de nem érdekel. Vannak barátaim, tudok ismerkedni introvertáltabb lányokkal is és jól érzem magam, szóval nem törtetek tovább.