Akik hozzám hasonlóan introvertáltak, szociális fóbiásak, depressziósak és túlérzékenyek is, azoknak hogyan sikerül megtalálniuk a helyüket az életben, hogyan találnak maguknak párt? Ha találnak egyáltalán valaha is.
Ti is kilógtok szinte mindenhonnan ezek miatt a dolgok miatt?
Vagy ti is úgy vagytok vele, hogy megpróbáltok inkább magatoknak kialakítani egy saját kis világot, hogy ne kelljen túlzottan elvegyülnötök a társadalomban, ill. az ún. normális/nak mondott/ emberek közt?
Privátban is írhat nyugodtan, aki szívesen beszélgetne ilyen témákról. /46F/
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Kenyszerrel.
Kimentem külföldre dolgozni. Aktiv kaocsolat kellett a közvetitömmel aztan lakotarsaim munkatarsaim voltak raadasul szorakoztatoipar 50 ujabb ember/nap, aztan ràmszàlltak sracok, letzek haberjaim barataim millio szabadidös programok velük IS, voltakep sodort ugy az élet hogy nem is en iranyitottam. Mondhatni semmiben nem egyezett az akaratommal. Otthon nem tudtam el se bujni a lakotarsak elöl nunkaban megint nem, hetvegen meg csabitottak, hivtak topartozni meg stb
Egyszerüen nem élhettem meg, a nyugis kis introvert valomat.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Bocsi az elütesekert.
Összevetve mondhatnam ugy hogy màsok marionett babuja lettem csak mert kellett a munka meg a penz. Es sodortak magukkal az életbe.
1.-2.-esnek:
Hmm, értem, bár mondjuk én nem vágyom külföldre, szeretek itt élni.
De az talán nem túl jó dolog, ha nem igazán a szabad akaratodból történtek ezek a dolgok, én pont az ellenkezője vagyok ennek, mert én inkább csak a saját fejem után megyek szinte mindenben, nemigen hagyom befolyásolni magam semmilyen téren sem.
De értem, hogy ez nálad főleg a munka és a pénz miatt alakult ki így.
Én egész jól megvagyok az úgymond normális társadalmi normák nélkül is, nem is érezném már jól magam bennük, főleg a sok gonosz és rosszindulatú, meg okoskodó ember miatt.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Kedves Kérdező!
Ezt írod magadról: "Akik hozzám hasonlóan introvertáltak, szociális fóbiásak, depressziósak és túlérzékenyek is" tedd hozzá a kontroll iránti extrém igényedet ("én inkább csak a saját fejem után megyek szinte mindenben, nemigen hagyom befolyásolni magam semmilyen téren sem"), valamint hogy nem internalizáltad a többség szabályrendszerét ("Én egész jól megvagyok az úgymond normális társadalmi normák nélkül is").
Hogy képzeled el az egyetem utáni életedet ilyen soft skillekkel? Melyik az a munkaadó, akinek pont te kellesz majd? Milyen életed lesz egy munkahelyen?
Btw egyesnek gratulálok a rugalmasságához, szép eredmény elengedni a képzelt korlátaidat!
4-esnek:
Én már igazából sehogy nem képzelem el az életemet, pláne így 46 évesen, csak vegetálok igazából már jóideje.
Semelyik munkahelyen nem tudtam sokáig meglenni, főleg az ilyen említett rosszindulatú emberek miatt, így úgymond szabadfoglalkozású szabadúszóként próbálok meg valahogy érvényesülni ebben a társadalomban több-kevesebb sikerrel.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!