Hogyan tudnám megoldani, hogy minél kevesebbet legyek emberek közelében?

Mielőtt bárki ajánlaná az erdőt vagy a hegyeket, vagy bármit, el kell hogy mondjam, egyedül nem maradnék meg ott. Utálom az embereket, meglátok egyet és már sírhatnékom van kb. És mivel van ''családom,'' rá vagyok kényszerítve az ilyen bugyuta összejövetelekre/születésnapokra/karácsonyra... Ilyenkor próbálok elvonulni a lakás másik végébe, de ott is hallom Őket, és egyszerűen idegesítenek. Volt, amikor esküvőre kellett elmennem, na abból az lett, hogy többet ittam, mint akárki az egész bagázsban. Barátaim nincsenek, már magától a szótól is rosszul vagyok. Már 3 éves koromban is feltűnt anyáméknak, hogy antiszociális vagyok, hiszen nem barátkoztam akkor sem. Aki odajött hozzám, elfordultam attól és otthagytam. Az volt a ''kedvencem,'' amikor az unokatesómmal kellett lennem. Hiába mondtam anyámnak, hogy nem akarok Vele lenni, mindig összeraktak minket, hogy játsszunk. Abból mindig sírás lett a vége, mert olyankor megütöttem. Ha valaki nem cseszeget, azzal nem is foglalkozom, de amikor erőszakosan követeli a figyelmemet, na azt nem szeretem. Általában konfliktuskerülő vagyok, nem megyek bele felesleges vitákba, senki nem érdemli meg, hogy idegeskedjek miatta. Persze csak az emberekkel vagyok így. Az állataim sosem hagyták, hogy magányos legyek, és a mai napig többre tartok még egy haszonállatot is, mint bármilyen embert. Az emberek csak rombolnak és felemésztik az egész bolygót. Nélkülünk sokkal szebb hely lenne ez a világ, csak a természet pusztítana nagy ritkán, és ennyi. Egy állat sem szenvedne, mert az valami brutális, hogy hány megcsonkított kutyát találnak országszerte... Egyszerűen csak meg akarok szabadulni attól a tudattól, hogy léteznek kétlábúak (nem a pingvinekre gondoltam, haha.) Szóval nem tudom hogyan viseljem el ezt a szociális életet... 18L