Szemét vagyok, amiért nem szolgálom ki a barátomat?

A barátommal lassan 3 hónapja vagyunk együtt és az utóbbi kb. 3 hetet a szüleimnél töltöttük, ugyanis amikor bezártak az egyetemek és amúgy se kellett bejárnom órákra, úgy döntöttük, odacuccolok a barátomhoz. Csakhogy a szüleim felhívtak, hogy jobb lenne, ha hazajönnénk hozzájuk, mert úgy hallották, szigorítani fogják a kijárási tilalmat (amiből végül nem lett semmi) és féltenek minket...

Szóval most kb. 3. hete vagyunk itt és amikor idejöttünk, a szüleim rögtön mondták a barátomnak, hogy érezze magát itthon, de ő még ennyi idő elteltével is úgy viselkedik, mintha valami sima vendég lenne, aki csak 1-2 napot tölt itt. Pl. képtelen bemenni a konyhába és ennivalót csinálni magának, ha éhes, ehelyett tőlem várja el, meg nekem mondogatja, hogy csináljak neki valamit. Az első néhány nap még csináltam is neki szendvicseket, stb., de lassan kezdtem belefáradni, hogy úgy kell elé rakni mindent, mint valami kisgyerek elé. De amikor mondom neki, hogy ő is tud magának szendvicset csinálni, kikéri magának, hogy ő más konyhájában nem fog itt nyúlkálni...

Ráadásul azzal telnek el a napjai, hogy egy játékkal játszanak a haverjaival és amikor én reggel elkészülök és mennék le enni, nem lehet lejönni enni, mert ő direkt hamarabb felkel, hogy a haverjaival leüljön játszani és van, hogy 4-5 meccset is lejátszanak és csak órák múlva tud a gép elől felállni...Szóval ezek után úgy döntöttem, leszarom, nem fogok rá várni és én lemegyek enni akkor, amikor éhes vagyok, ő meg majd csinál magának valamit.

Csakhogy annyira életképtelen, hogy ha én mondom neki órák múlva, hogy nem, nem "megyünk" le enni, mert én már ettem és nem vagyok éhes és ha enni akar, csináljon magának valamit, inkább nem eszik egész nap, mert arra hivatkozik, hogy de ő velem együtt akart enni (ami egyenlő azzal, hogy ő azt akarta, hogy én rakjam ki elé az ételt).

Ez már csak azért is rossz, mert refluxos és alapból figyelnie kéne arra, mit eszik, illetve azt is egy nap többször, kicsi adagokban kéne megennie. Ehhez képest pont olyan kajákat szeret, amiket nem ehetne, pl. rengeteg csemegeuborkát eszik, ha sima uborkát rakok a szendvicsébe, már elkezd hisztizni, hogy ő nem szereti a nyers uborkát...Meg anyukám is utánaolvasott, miket kéne ennie és olvasta, hogy a refluxosoknak jók a főzelékek és csinálni is akart valamilyen főzeléket, de amikor kérdezte, milyen főzelékeket szeret, csak azt hajtogatta, hogy nem tudja, nem nagyon szokott főzelékeket enni. Végül csinált neki borsófőzeléket, előtte kérdezte is tőle, az jó-e és csak annyit mondott, hogy neki mindegy..Aztán végül megkóstolta a kész főzeléket és közölte, hogy nem szereti a borsót......

És most, hogy nem rakom ki elé a kaját, gyakran feljön a sava és nekem magyaráz, hogy miattam van rosszul, illetve a szüleim szerint is szemét vagyok, amiért "éheztetem". De nem értem, miért kéne egy felnőtt ember elé odarakosgatnom az ételt, mint egy óvodás elé? Van keze, szét tudja vagdosni a zsömlét és belerakosgatni dolgokat, vagy épp berakni a mikróba a főtt ételeket...És szerintem ez elég hülye kifogás, hogy nem akar másnak a konyhájában turkálni, ha csak pár napra jöttünk volna, még valamennyire meg is érteném, de már hetek óta itt vagyunk, én ha ennyi ideig laknék ott valakinél, már nem várnám el, hogy kiszolgáljanak...

A másik, hogy még inni se iszik rendesen, mert elmondása szerint nem tudja meginni a sima vizet, csak a teákat meg a szörpöket, de nélkülem még azért se tud lemenni a konyhába, hogy csináljon magának szörpöt. Volt, hogy én már lefeküdtem aludni és félálomban voltam, erre felkeltett, hogy ő szomjas és menjek már le csinálni neki szörpöt, mert ő nem mer, nehogy felkeltse a szüleimet :D Erre mondtam neki, hogy nem fogok azért kikelni az ágyból, menjen le magának, vagy igya meg a vizemet, amit magamnak hoztam, mire hisztisen inkább lefeküdt aludni és közbe motyogta az orra alatt, hogy de jó, hogy már napok óta alig iszik és még azt se kaphat...

Szerintetek is velem van a baj? (én 22L vagyok, ő 24F)