Miért háborognak az emberek, ha valaki a karantén miatt panaszkodik?

Igen, felfogtam, hogy mire jó és be is tartom a szabályokat. De attól még, hogy adott ez a nyomorult helyzet, nem méltatlankodhatok?

Elhiszem, hogy a halottakhoz és a betegekhez képest senkit sem érdekelnek az olyan bolhaszaros problémák, mint:

Mikor kérhetek időpontot laborra a gyomorfájdalmaim miatt

Mikor tömethetem be végre a fogam, amivel április elejére kaptam időpontot, mikor februárban felhívtam az orvosom

Hogy mikor térhetek vissza az irodába dolgozni és azok, akiket hazaküldtek, mikor kereshetnek állást szabadon és dolgozhatnak újra szabadon

Mehetek-e nyaralni vagy lesz-e lehetőségem beülni egy sörre vagy kimenni a strandra

Látom-e mostanában a barátaimat, családomat

Bemehetek-e úgy végre a városba délután, hogy nyitva van minden a normális időpontban

Értem, senkit sem érdekel a szaros életem. Oké, felfogtam, a járvány a minden. De miért kell elhordani azt, akit zavar, hogy nem látja a végét ennek az egésznek és hogy semmit nem lehet csinálni, csak elmenni a boltig meg vissza és otthon rohadni?

Titeket ez kúrvára nem zavar, értem én, de számomra kicsit frusztráló.