Miért háborognak az emberek, ha valaki a karantén miatt panaszkodik?

Kezdjük ott, hogy nincsen karantén.

Másrészt azér fárasztó az ilyen panaszkodás, mert olyan dologról panaszkodsz, ami mindenkit érint. Pont ezért senkit nem érdekel.

Amúgy pont az a legfárasztóbb, hogy van egy ilyen helyzet, de lehet akármilyen helyet is, és mindig vannak akik elkezdenek rinyálni, meg panaszkodni.

Mintha nem lenne elég nyűg az adott helyzet, még a másik idegesítő rinyálását is el kell hallgatni.

Ezek olyan apróságokra is igazak, mint amikor valaki azon rinyál, hogy "Nem igaz, hogy nem indul már a busz" "Nem igaz, hogy dugó van és nem haladunk" "Nem igaz, hogy esik az eső". Mintha a jajjgatásuk változtatna bármin.

Tipikusan oylan dolgok ezek, amik egyszerűen vannak, el kell fogadni, és együtt kell velük élni. Esik az eső, elázol, késik a busz akkor késik. És? Megy az élet tovább.

Ugyanez a vírussal is, attól hogy jár a pofád, még semmi nem változik.

Nincs egyetlen ismerősöd/rokonod, aki ugyanúgy érez, és megvitathatjátok?

Nekem mákom van, mert napi kétszer van egy kb félórás online meeting a kollégáimmal, elsősorban ugyan szakmai célból, de pont az ilyen dolgokat ki tudjuk beszélni, és nagyjából egy hullámhosszon vagyunk.

Sokunkat frusztrál ez az egész, hidd el. Nem látni a végét, bizonytalanság van. Várakozás, kérdőjelek...Senki sem szeret így élni, max. a kalandvágyók, bár, ennél kellemesebb kalandot is el bírok képzelni.

Előbb-utóbb csak vége lesz ennek a rémálomnak, bízzunk benne, és lecsillapodik a járvány.